HTML

Honnan is tudhatnánk?

Jehova tanúiról, amilyennek megismertem a Szervezetet.

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

Emlékül, hogy emlékezz,

2014.04.26. 18:06 Por Cicus

mikor már csak emlék lesz.

Szokás szerint elmaradtam egy nagyon aktuális bejegyzéssel: emlékünnep. Na de majd most!
Múltkor olvastam a Jehova Tanúi emlékünnepéhez írt hozzászólásokat. Eszembe juttatták, hogy anno, gyerekként, én is voltam egy-két emlékünnepen.

A legelső emlékünnepem előtt nagyon izgatott voltam. A filmekben mindig láttam, hogy eszik "Krisztus testét" és isszák "Krisztus vérét". Mivel Jehova Tanúi előtt nem kóstoltam bele semmilyen vallásba (ha rajtam múlt volna, az övékébe se), sose volt alkalmam ilyet kipróbálni, de mindig is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet. Persze gyerekként az érdekelt, hogy milyen íze lehet Krisztus "testének" és "vérének", nem pedig az, hogy miért tesznek ilyet az emberek.

Sajnos még az emlékünnep előtt ki kellett ábrándulnom. Jehova Tanúi ugyanis még Jézus halálának megemlékezése napján sem fogyasztanak Krisztus "húsából és véréből". Csak néhányan, akik valamilyen felkentnek vallják magukat. De ők is csak saját felelősségre. Úgyhogy ki lettem itthon oktatva, hogy mikor eljön az a rész, hogy körbeadjuk a pászkát és a bort, nehogy fogyasszak belőle.
Ez eléggé kiábrándított.

Arra már nem emlékszem milyen volt maga az emlékünnepi előadás. Lehet mert gyerek voltam és szokás szerint rettenetesen unalmas volt. Mint Jehova Tanúi szinte összes előadása, és nem csak gyerekek számára. De lehet a jelképes megemlékezés megvonása miatti szomorúságom volt akkora, hogy nem emlékszem az elhangzottakra. Annyi rémlik, hogy ülünk-ülünk-ülünk, unalom-unalom-unalom, aztán felállunk, körbeadjuk a tányérokat, rajta a pászkával. Aztán a poharakat, bennük a borral. Akik az "elithez" gondolják magukat tartozni, fogyasztanak belőlük. A többi ember pedig mint élő futószalag vannak jelen, és annyi.

Amikor mostani fejjel olvastam a fenn említett hozzászólásokat, elgondolkodtatott, amiket észrevételeztek. Többen írják, hogy milyen érdekes, hogy bár elvileg Jézusról kellene megemlékezniük, a hangsúly inkább azon van, hogy ki és miért egyen/igyon vagy épp miért ne. Persze érthető, hogy ilyenről kell kiselőadást tartaniuk, hiszen sokakban felmerül: Jézus nem az összes ember bűnéért halt meg? Akkor miért csak néhány kiválasztott fogyaszthat a pászkából és a borból? Ők is csak felelősségük teljes tudatában.

Persze ez a megemlékezés is elég zavaros most nekem. "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Luk 22:19
Egyfelől érdekes elgondolkodni azon, hogy ez most kire is vonatkozik. Szerintem akkor és ott az apostolokra és annyi. Másfelől viszont szerintem vannak a Bibliában lényegesebb dolgok is, minthogy ki egyen/igyon és ki ne. Mert mindig is érdekesnek találtam, hogy a vallásos embereknek van mindenféle ünnepük, rituáléjuk, amit ilyen vagy olyan okoskodásból levonva tartanak, a lényeges dolgokkal viszont nem igazán foglalkoznak. 10 parancsolat betartása, vagy csúnyán fogalmazva "Jézus majmolása". Példálózni példálóznak ilyen dolgokkal, de azzal a legtöbben le is tudják.

Amúgy ahogy most próbáltam értelmezni itt a Lukács 22-ben leírt eseményeket, látom, hogy: húsvéti bárány. Ami nekem azért fura, mert abban a hitben éltem, hogy húsvét Jézus halála óta van, miatta. Ezek szerint nem. Minden esetre megnéztem minek fordították Jehova Tanúi a saját Bibliájukban a húsvéti bárányt. Ők pászkának írják. Ami nekem annyiból fura, hogy más anyagból van egy bárány és másból egy pászka. Étel-étel, de értitek.
Megnéztem hogy írják angolul ezt az étket, ott passover, ami SZTAKI szerint is húsvéti bárány és most zavar, hogy hús, vagy nem hús, vagy pászkával ették a bárány húst, vagy mi van. :D
Persze ahogy előbb említettem is, közel sem zavar annyira, mint az, hogy a sok Bibliával kardoskodó emlékszik erre, emlékszik arra, de nem emlékszik a 10 parancsolatra és hasonlókra...

Régóta akarok különben egy bejegyzést, amiben leírom mit jelentett nekem gyerekkoromban a Karácsony, Húsvét. Addig viszont had osszam meg, mi is jut eszembe a Húsvétról mai fejjel, már csak azért is, mert részben kapcsolódik az emlékünnephez.
Az egyik, amit ha jól emlékszem a South Parkban hallottam, hogy Jézus... zombi volt. :D Tényleg bocsánat az erre érzékenyektől, de ez olyan rossz és mégsem lehet rajta nem nevetni. :D
A másik pedig ez a kép:

ZombieApostles1.jpg

ZOMBI APOSTOLOK

Ha Krisztus testét eszik, akkor Krisztus testét eszik.

2 komment

Címkék: emlékünnep Jehova Tanúi Krisztus teste

Áldozathozatal

2014.04.15. 19:04 Por Cicus

Végre van egy kis időm, gondoltam olvasgatom mások véleményét erről-arról. Egyik helyen valaki megemlítette, hogy XY a Bibliában áldozatot mutatott be ezért, azért. A lényeg az, hogy ezen az áldozat bemutatáson hirtelen elgondolkodtam.

Tényleg emlékszem, hogy kiskoromban több Bibliai történetben is szerepelt, hogy valaki/k áldozatot mutatott/ttak be Istennek. Sose szerettem ezeket a történeteket, mert az áldozatok általában állatok voltak és nagyon szerettem, ahogy a mai napig is szeretem, az állatokat. Nem értettem miért jó az Istennek, ha kiontják egy vagy több szegény állatnak a vérét. Mi örömét leli abban?

Bár most belegondolva nem tudom, az áldozati állatokat meg szokás enni? Mert már egész kisgyerekként láttam tyúk, nyúl vagy épp disznóvágást. Sajnáltam őket, de az volt ugye a természetes, hogy ők "táplálékállatok". A mai napig rosszul esik, hogy ilyen kedves élőlényeket kell elpusztítani csak azért, hogy húst ehessünk. Az egyetlen dolog, ami ezt a rossz érzést kicsit tompítja, ha azzal az állattal, amit étkezés céljából tartunk, élete során a lehető legtiszteletteljesebben bánunk, a halála pedig a lehető leggyorsabb és legfájdalommentesebb. Sajnos ez a dolog az emberi faj nagyon sok képviselője számára kivitelezhetetlen...

Szóval nem tudom miért kellett Istennek véráldozat és hogy akkor most tényleg mit is jelent áldozni. Megeszem utána az állatot? Vagy rábízom a legyekre, madarakra, rovarokra? A lényeg, hogy kioltottam az életét? Cserébe megbocsájt nekem Isten ezt-azt? Ez komolyan érdekel.

Mindenesetre a hozzászólás azt juttatta eszembe, hogy kiskoromban tényleg olvastunk ilyen áldozatos történeteket a Bibliában, napjainkban viszont nem tudok ilyenekről. Azaz, például filmekben vannak elvakult szektások, akik állatokat, gyerekeket, szüzeket, embereket áldoznak, de a lényeg, hogy úgy vettem ki, a Bibliában ez hétköznapi dolog volt, a mai világban viszont elmebeteg dolog. Persze gondolom itt az a lényeg, hogy ki hogy tekint a Bibliára. Történelem vagy tankönyvként.

Na de a lényeg az, hogy nekem most az előbb, mikor olvastam azt a hozzászólást, az jutott eszembe, hogy nekem már rengetegszer megtanította az élet azt a nagy alapigazságot, hogy valamit valamiért. Az életben semmit sem kapunk csak úgy. Mindennek megvan az ára. Még ha az ember elsőre, vagy másodikra, vagy akár sokadikra se veszi észre. Van amit anyagilag fizetünk meg, van amit idővel (az idő pénz), van amit testileg, van amit lelkileg... Egész életünkben csak fizetünk, ami végül is áldozathozatal, nem? Ha valaki segít nekünk valamiben azt ugye megköszönjük neki, hiszen áldozott ránk az idejéből.

De ahogy fentebb írtam is, csak most, írás közben jutott eszembe, hogy vajon mit is takarnak pontosan azok a fajta áldozatok, amik a Bibliában is vannak. Mire jók azok?

Végezetül szeretnék mutatni egy videót, lehet néhányan látták már. Amúgy is akartam mutatni, de most ehhez a témához illik is.
Mikor először láttam, annyira sírtam rajta. Most másodszorra is csak bőgni tudok. A tehetetlenség, a düh, hogy milyen is az emberi lény. Milyen kegyetlen, érzéketlen. Hogy bánik maga körül az élőlényekkel, a természettel, hogy bánnak egymással... Miért van az, hogy ha az ember tisztességes, normális, érzékeny dolgot lát, így kell sírnia miatta, mert annyira nincs hozzászokva. Miért nem ez a normális? Miért nem tudunk normálisan élni?
Ahogy a videó végén olvasható az illető pólóján: "Ha élhetünk boldogan és egészségesen anélkül, hogy másokat bántanánk... miért nem tesszük?"

2 komment

Címkék: emberek állatok áldozat Biblia Isten

Jehova Tanúi - összhangban a Bibliával

2014.04.05. 20:44 Por Cicus

Jehova Tanúi büszkén hangoztatják, hogy az ő vallásuk teljesen összhangban van a Bibliával. Viszont aki ismeri a Bibliát is és Jehova Tanúi szervezetét is, az nem ért egyet ezzel az állítással. Néhány hónapja még én is közéjük tartoztam. Ám sajnos rá vagyok kényszerülve, hogy tanulmányozzam Jehova Tanúit. Vallás lévén pedig a Biblia is sokszor képbe kerül, ami azt eredményezte, hogy hol magamtól, hol volt Jehova Tanúinak köszönhetően, hol pedig maguk Jehova Tanúinak a rámutatásával találkoztam olyan Biblia versekkel, amik bizony igazolták, hogy Jehova Tanúi valóban összhangban vannak a Bibliával.

"Mert ők hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr." Jer 29:9
Hányszor hallottam tanú családtagomtól, hogy: "melyik más vallás prédikál Isten nevében?". Na, talán emiatt az idézet miatt nem teszi más vallás.

"A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik." János 16:2
Más vallással nem vagyok kapcsolatban, ezért nem tudom máshol is alkalmaznak-e kirekesztéseket, de Jehova Tanúinál gyakori dolog. Ami pedig az idézet második felét illeti, azt hiszik Isten nevében cselekszenek, miközben "öldöklik" a népet. Az utcán, tömegközlekedési eszközön, orvosi váróban, a saját otthonunkban zaklatnak minket abban a hitben, hogy Isten igéjét hozzák el nekünk. Ha akarjuk, ha nem. Vagy például nálunk is a családban, Jehova Tanúja családtagom állandóan a kiadványok felolvasásával idegesít minket, ha kíváncsiak vagyunk rá, ha nem. Még akkor is, mikor mondja neki az ember, hogy nem kér belőle. Van a magyarban az a kifejezés, hogy gyilkol. Ezt nem csak akkor mondjuk, ha valaki valamilyen fegyverrel tör az életünkre, hanem olyankor is, ha valamit minden áron ránk akar erőltetni. Ezért is tartottam nagyon is találónak Jehova Tanúira ezt az idézetet.
Különben volt, aki korábban ezzel próbált nekem érvelni: "A mai ember úgy érzi hogy zaklatja a postás,a villany és a vízóraleolvasó,hogyan értékelné másképp egyéb hivatlan vendégek,mint a tanúk felbukkanását?" Nem tudom más hogy van vele, de nálunk a postás, a víz/villany/gázóra leolvasó stb. nem hívatlan vendég. Rájuk, társadalmunk részeiként, számít az ember, ők ezért kapnak pénzt, nekik ez a hivatalos munkájuk. Az, hogy valaki hisz valamiben és azt próbálja rámtukmálni úton-útfélen, de még az otthonomban is, teljesen más tészta. Szerintem.
Amúgy a napokban volt pont, hogy bekapcsoltam a TV-t, épp a Family Guy ment, úgyhogy az előzményeket nem tudom, de az első mondat, amit meghallottam, ez volt: "Ha nem érdekli az igazság, ne járjon a parkba!" Akkorát nevettem. Azt hittem a családfő Jehova Tanúja lett. Mert ugye Jehova Tanúi az igazságot hirdetik. Szerintük. Illetve egyik tanú családtagom is sokat járt prédikálni, többször mentek a helyi parkba, szóval emiatt gondoltam.

Szintén ide kapcsolódik a következő idézet: "Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról-házra való járogatást; sőt nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, amiket nem kellene." I. Tim 5:13
Aki jobban ismeri ezt a vallást, az tudja, hogy sokan hagyják ott az állásuk, mondván hogy több időt szánhassanak Jehova, többek között házról-házra járogatós szolgálatára. Van család, ahol az anyára hárul a pénzkereset, mert az apa "isteni szolgálatot" végez. Máshol a férj és a feleség is feladja munkáját, Jehovára bízva magukat 2-3 kisgyerek mellett. A gyülekezetekben, mint minden csoportosulásban, megy a klikkesedés, pletykálkodás, mindenki tud mindenkiről mindent. Illetve szívesen szólnak egymás, de természetesen a világiak dolgába is.

"Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok." Luk 21:8
Jehova Tanúi jelen tanítása szerint Jézus, ha jól tudom 1914 óta, láthatatlanul uralkodik. Ami pedig az elközelgett időt illeti, többször is megjósolták Armageddon eljövetelét. Itthon is hányszor hallottam, hogy Armageddon a nyakunkon van. A végén már kínomban mondtam is, akkor lesz a nyakunkon, ha odaírjuk/tetováltatjuk. Arról nem is beszélve, hogy egyik alapítójuk, Charles Taze Russell írt egy könyvet, aminek a címe: Az idő elközelgett.

További Bibliai összhangot és érdekességet olvashattok ebben a bejegyzésben.

Persze lehet azzal védekezni, hogy jaj, ezeket az idézeteket nem kell szó szerint venni. Meg ezeket másokra kell érteni, nem a kor emberére. Sokszor észre vettem, hogy bár Jehova Tanúi előszeretettel "dobálóznak" Biblia idézetekkel, csak a pozitívakat vonatkoztatják magukra, a negatív részek mind a "világiakra" értendőek. Persze gondolom más vallásnál is hasonló a helyzet. Illetve attól függ, ha te érvelsz a Bibliából, akkor az idézett rész szövegkörnyezetét is egyből meg kell vizsgálni. Ha ők idéznek, akkor felejtsd el, hogy van szövegkörnyezet.
Minden esetre nekem eddigi tapasztalataim alapján ezekről az idézetekről azonnal Jehova Tanúi ugrottak be. Ahogy a következő közmondásokról is:

Egykor üllő volt, most kalapács. - Arab közmondás.
Jehova Tanúi szervezete gyakran él kiigazításokkal, helyesbítésekkel, új világosságokkal. Ami régen így volt, az ma már amúgy van.

Aki a húst nem ismeri, annak a csont is megteszi. - Jiddis közmondás.
Aki nem hajlandó utána járni, hogy vajon mennyire hitelesek az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat kiadványaiban leírtak, illetve milyen is valójában a szervezet, azzal sajnos bármit megetetnek "szellemi eledel" címen.

Belépted előtt kijuttodra gondolj. - Baskír közmondás.
Ezt javaslom mindenkinek, aki valamilyen vallási közösségbe tervezi belépni. Elsőre ártalmatlan dolognak, jó ötletnek tűnhet, elvégre Isten népéhez, istenfélő emberekhez kívánunk csatlakozni. A baj csak az, hogy nem mind arany, ami fénylik. Se szeri, se száma a különböző vallások áldozatainak.

Szólj hozzá!

Címkék: vallás óvatosság Biblia Jehova Tanúi

Mese habbal

2014.03.07. 18:17 Por Cicus

Ez az eset még tavaly nyáron történt. Legbuzgóbb Jehova Tanúja családtagomnak akkoriban volt egy olyan utálatos szokása, ami Jehova Tanúira nagyon is jellemző: hiába mondod neki, hogy téged ez nem érdekel, ő azért is csak mondja, mondja, mondja... Szóval naponta hallgatni kényszerültem részleteket az Őrtorony Zrt. kiadványaiból.

Egyik nap egy történetet olvasott fel Tanú családtagom, ami így kezdődött: "Radzsiv egy eldugott kis faluban él India északi részén." Azt hittem rosszul hallok. Megkértem olvassa el újra, mit mondott, hol él a kisfiú? Újra csak azt olvasta: egy eldugott indiai kis faluban...

eldugott2.jpg

Komolyan nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Próbáltam rávilágítani, hogy ennyi erővel így is kezdődhetne: egyszer volt, hol nem volt, valahol az Óperenciás tengeren is túl...
A röhejes az volt, hogy ezután még felolvasott több, ehhez hasonló történetet. A legmegdöbbentőbb pedig az volt, mikor megkérdeztem, hogy miből olvassa ezt. Nem volt más, mint a Jehova Tanúi 2013-as évkönyve.
Egy évkönyv.
Amiben elvileg valós statisztikai adatokat közölnek. Nem azért, de ahol ilyen meséket olvasok, ott a "valós" statisztikákra is elkezdek gyanakodni, hogy azok vajon nem holmi mesés számok-e.
Amúgy a statisztika is olyan, hogy... Mint van a TV-ben is ez a telefonáljanak, kinek mi a véleménye erről vagy arról, aztán a végén adnak egy százalékos adatot, ami azt jelenti, hogy ha csak hárman szavaznak, akkor is megvan a statisztika, nem kell 300-an szavazniuk. Nálam okosabbak ezt jobban értik, meg jobban el tudnák magyarázni, hogy miért ne kábuljunk el az ilyen statisztikáktól. De ahogy hallottam ráadásul tényleg hamisítják ezeket az adatokat a kedves testvérek, szóval... Nálunk is volt családban, hogy egyik családtagom járt prédikálni és aztán azt az óraszámot megosztotta egy másik családtagommal. De nem csak ők csinálnak ilyet, sőt, ennél cifrábbakat művelnek egyesek, úgyhogy a hiteles statisztikáról ennyit.

De a lényeg most amúgy is ezeken a mesés történeteken van. Ezt amúgy már kiskoromban is megfigyeltem gyerek fejjel. A legtöbb történet olyan, hogy szinte bárki bármikor kiráz egy hasonlót a kisujjából.

Na meg volt még az a történet is, amiről máshol is olvastam, a repülőszerencsétlenséges. Hogy belecsapódott egy repülő egy háromszintes épületbe és a lényeg az volt, hogy laktak ott Jehova Tanúi.
De épp gyülekezetben voltak.
Bár elvesztettek mindent, de az életük megmaradt, sőt utána a testvérek gyorsan adományoztak nekik dolgokat.
Ez elvileg egy buzdító történet akart lenni, én ennek ellenére nem lelkesedtem be tőle. Egyrészt, amit sokan mások is sérelmeztek, hogy a történetben ott a rengeteg halott, a repülőn utazók, illetve az otthonukban tartózkodók, de velük egy rövid részvét erejéig sem foglalkozik a történet. Arról nem is beszélve, hogy lehet utaztak a repülőn is Tanúk, velük mi van? Másrészt bármilyen más közösség is össze szokott fogni, ha történik valami nagyobb szerencsétlenség valamelyik tagjával, szóval megint nem tudtak lenyűgözni. Érdekes még azon is elgondolkodni, hogy valószínűleg nem ők voltak az egyetlenek, akik a szerencsétlenség időpontjában épp nem tartózkodtak otthon, szóval akkor azokat, akik épp nem voltak otthon, azokat is ugyanúgy megvédte a saját istenük. Sőt, el tudom képzelni, hogy volt köztük olyan is, aki nem is hisz semmilyen istenben és valami miatt nem tartózkodott otthon.
Bele lehet beszélni bármelyik tragédiába, hogy Sátán miatt halt meg ez vagy az, meg azt is, hogy az istene mentette meg ezt vagy azt. Minden csak nézőpont kérdése.

Volt egy másik történet, amiben egy zimbabwei fiú elkezdett járni Jehova Tanúi közé, "annak ellenére, hogy a nagymamája hevesen ellenezte". A Biblia azt írja, hogy tiszteld apádat és anyádat. Ennek a fiúnak meghaltak a szülei még kiskorában ezért a nagymamája nevelte már jó 9 éve. A fiú ezt azzal hálálta meg, hogy makacsul ragaszkodott ahhoz a bogárhoz, amit apja ültetett a fülébe halála előtt, miszerint a könyvek, amiket a fiúra hagyott, elvezetik majd az igaz egyházhoz. Nekem kicsit sántít a dolog. Ha az apja tanú volt, miért nem tanította a fiát? De nem csak nem tanította, de még az "igaz egyház" nevét sem mondta meg a fiúnak! Most akkor ez hogy van? Vagy titokzatoskodni szeretett volna az öreg? Vagy túl sok kalandfilmet nézett és azért hagyta ilyen homályba a gyereket? Érdekes... :s A lényeg, hogy mikor a nagyi vesztére összetalálkozott egy testvérnővel és elpanaszolta neki, hogy mit olvas a fiú, a testvérnő sunyi mód kapott az alkalmon és behálózta a fiút, aki egyből elkezdett járni a gyülekezetbe, annak ellenére, hogy az, aki anyja helyett anyja, apja helyett apja volt, ezt hevesen ellenezte. A fiú azóta már meg is keresztelkedett. Ez tudjátok mit jelent? A történet erről nem szól, de épp ezért gondolni való, hogy a nagymamával, aki felnevelte és nagymama lévén valószínűleg már idős és beteg, megszakadt a fiú kapcsolata. Hiszen egy hithű tanú nem ápol kapcsolatot világiakkal, még akkor sem, ha az öreg és beteg nagyija az illető. Persze nem lehet teljesen elítélni a gyereket. A történetben leírják miért ragaszkodott annyira ehhez a valláshoz a fiú. Kisgyerekként vesztette el a szüleit és ahogy írják: "már nagyon várja a feltámadás időszakát, amikor újra együtt lehet a szüleivel."

Nagyon sok ilyen történet van az évkönyvben, amik közül nekem egy sem tűnt hitelesnek. Én is ki tudok ilyeneket találni. Például:
2011 március 20-án egy eldugott kis faluban Jan arra kérte családját, hogy ne menjenek a gyülekezetbe, nagyon rossz előérzete van. Ám Jan-t "világi" lévén nem hallgatta meg családja, könyörgése ellenére útra keltek. 2 órával később a rendőrség kopogtatott Jan-ék ajtaján. Útközben a család szörnyű balesetet szenvedett, mindannyian azonnal életüket vesztették a helyszínen.

Vagy: 2009-ben egy őszi napon Németországban Hans-Jürgen aznap is arra kérte édesanyját, ne menjen prédikálni, félti őt, nem szeretné, hogy baja essen. Az édesanya a szokásos módon: "Jehova vigyáz rám", reagált fia aggodalmára. 3 órával később a rendőrség csöngetett Hans-Jürgenék lakásán. A közeli parkban egy ámokfutó lövöldözni kezdett, több emberrel is végzett, mielőtt elkapták. Köztük Hans-Jürgen édesanyjával is.

Vagy: Egy európai városkában, egy késő téli délután Julia szokásához híven az utcákat rótta céltalanul. Egyszer csak egy templom előtt találta magát. Mindig is vonzották a templomok, mindig be szeretett volna menni beléjük, ám nem volt hívő, sosem vitte senki templomba, nem tudta hogy kell ott viselkedni és különben is, úgy érezte nem oda való. De akárhányszor templom közelében járt, valami sóvárgást érzett, valami hívta, úgy érezte be kell mennie. Most úgy döntött történjen bármi, ő ide bemegy! Remegő lábakkal lépkedett fel a lépcsőkön. Halkan ment, mint egy kisegér. Bekukucskált, nem látott bent senkit. Ettől megkönnyebbült, így ha bemegy és nem viselkedik úgy, ahogy egy templomban illik, legalább nem látja senki. Bement, megtalálta a szenteltvíz tartókat, belemártotta ujjait és keresztet vetett, ahogy a filmekben látta. Aztán leült az üres padsorok egyikébe. Mérhetetlen csend és nyugalom vette körül, olyan amire a lelke már régóta áhítozott. Elmerült ebben a csodálatos nyugalomban. Nem is tudta mennyi idő telt így el, mikor valaki megkocogtatta a vállát. Julia rémülten nézett fel az illetőre, de aztán látta, hogy a pap az. A pap megkérdezte mellé ülhet-e. Elkezdtek beszélgetni és Julia egy kis idő múlva úgy érezte a folytonos bolyongása az utcákon véget ért, megérkezett oda, ahova már oly rég szeretett volna. A pap megbeszélte vele, hogy jöjjön el máskor is, szívesen beszélget vele a lány problémáiról. Julia élt a lehetőséggel, nem sokkal később rendszeresen járni kezdett a templomba és azóta már meg is keresztelkedett.

Ennyi. Nem kell hozzá nagy tehetség. Egy általános iskolás is képes ilyen és ehhez hasonló fogalmazásokat írni.

Jehova Tanúi kiadványai tele vannak ilyen mesés történetekkel. Emlékszem még egyre, ami pár hete jutott eszembe. Ezt még kiskoromban, mikor elkezdtünk gyülekezetbe járni akkor hallottam vagy olvastam? Nem emlékszem pontosan, hogy ez valamelyik kiadványban volt, vagy egy előadáson hallottam, de maga a történet nagyon bennem maradt, olyan csodálatos volt számomra. A történet egy nagyobb összegű bankjegyről szólt, természetesen egy tőlünk meglehetősen távol eső helyen, azt hiszem valahol Amerikában talán. Ott egy gyülekezeti összejövetel után leltek a testvérek az udvaron egy nagyobb összegű bankjegyet. Nem tudták kié. Próbálták kideríteni, de senki nem vallotta magáénak. Ezért fogták és felkötötték egy pálmafa levelére, hogy a gazdája ha arra fele keresi, meglelje. Hetek teltek el, de a pénzt nem vette el senki. Végül úgy döntöttek, beteszik az egyik adományládába. Gyerekként ez a történet teljesen lenyűgözött. A becsületességet láttam benne és összevetve azzal a világgal, amiben éltem, még inkább vágytam arra, hogy egy ilyen világban éljek, ahol ha elhagysz valamit, még ha az egy nagyobb pénzösszeg is, nem kell aggódnod, nem teszi el senki jogtalanul.
Mai fejemmel viszont már teljesen másképp látom ezt a történetet. Ismerem az embereket és tudom, hogy Jehova Tanúi is csak emberek, tudom mi folyik a gyülekezetekben. Úgyhogy ha valóban igaz ez a pénzes történet, akkor megvan rá a logikus magyarázat, hogy miért nem tette el senki a bankót. Nem akarta, hogy a "kedves testvérek" a szájukra vegyék. Hiába az övé volt, tudta, ha elvenné a pénzt, akkor beindulna a pletyka, a sustorgás, hogy biztos nem is az övé. Az illető inkább úgy volt vele, hogy megfizette a tanulópénzét, máskor jobban odafigyel a holmijaira.

Szóval érdemes ezeken a történeteken elgondolkodni, megvizsgálni őket több szempontból. Elsőre egyértelműnek, buzdító jellegűnek tűnnek, de ha kicsit eltűnődik rajtuk az ember...

Erről az egészről amúgy, hogy Jehova Tanúi kiadványai mennyire tele vannak hihetetlen, mesébe illő, vágyakat keltő történetekkel és hogy mennyire szeretik ezeket a meséket és mennyire nem akarnak szembenézni a valósággal, az igazsággal, egy Biblia vers jut eszembe: "És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak." II. Timóteus 4:4

Én személy szerint viszont úgy vagyok vele, hogy az vesse rájuk az első követ, aki nem szereti a meséket, történeteket, pletykákat. Mióta ember él, történetekkel szórakoztatják egymást is és magukat is. Igaz történettel, kitalálttal, fantasztikussal, reményt keltővel, tanulságossal, mulatságossal, elgondolkodtatóval, szaftosabbnál szaftosabbal... ez az egyik legősibb szórakozása az embernek és ez így is fog maradni. Amivel semmi baj sincs, egészen addig, míg az illető/k az ilyen történetekkel nem akar/nak félrevezetni, irányítani, becsapni, hitegetni, hamisan prófétálni, stb., stb., stb.
Ahogy egy japán közmondás tartja: csak a felét hidd el annak, amit hallasz.
Főleg, ha azt messziről jött ember mondja...

28 komment

Címkék: statisztika mese nézőpont látszat óvatosság kiadványok Jehova Tanúi szellemi eledel

Kényszerszünet

2014.03.03. 13:45 Por Cicus

Nem emlékszem írtam-e korábban, hogy lesz majd, hogy akár hetekre is eltűnök. Ha írtam is, azt 1-3 hétnek gondoltam, de nem ennyi időnek. Múltkor (majd egy hónapja), mikor válaszoltam hozzászólásokra, aznap akartam írni a következő bejegyzésem. Sőt, igazából már a Szellemi eledel c. bejegyzésem megírása után neki akartam kezdeni a következő bejegyzésnek, aminek a Mese habbal fantázia címet találtam ki, igazából már hetekkel előtte. Szóval már vagy 2 hónapja a fejemben volt az, amit remélhetőleg most már mihamarabb megírok, csak sajnos közbe jöttek nem várt dolgok. Na meg ahogy már korábban is írtam, ha nem lenne muszáj, szívem szerint nem foglalkoznék Jehova Tanúival, de sajnos az érzés nem kölcsönös. Időről-időre megzavarják az életem, úgyhogy kényszerülök még írni róluk.

Addig viszont továbbra is ajánlom a http://jehovatanui.blog.hu/ -t. Kényszerszünetem közben oda is csak 1-2 alkalommal sikerült felnéznem, de igazi felfrissülés volt olvasni a különböző hozzászólásokat, véleményeket, nézőpontokat.

2 komment

Címkék: kényszerszünet

Szellemi eledel

2014.01.24. 08:35 Por Cicus

Olyan szép ez a kifejezés. Életemben először ezt Jehova Tanúitól hallottam. Akkor még nem gondolkodtam el rajta, csak rendkívül tetszett. Olyan jó hangzású, ráadásul nagyon szeretek enni. Olvasni már kevésbé, de az, hogy szellemi eledelt vegyek magamhoz, akkor is nagyon kellemesen cseng.

Jehova Tanúinál (mint mindenhol, ahol el akarnak sózni valamit), rengeteg ilyen szépen hangzó kifejezés, mondat van. Egyszer olvastam, emlékezetem szerint a http://jehovatanui.blog.hu/-n, hogy nekik is, mint mindenféle szervezetnek, csoportosulásnak, megvan a maguk "tolvajnyelve". Ezen nagyon jót nevettem, mert tényleg így van, nekem meg előtte fel se tűnt. Legalábbis nem ilyen formán. Tényleg mint valami bűn szervezet.

Na de igazából ez nem meglepő, minden csoportnak megvan a maga sajátos jellemvonása, ami alapján megkülönböztetjük őket a többi csoporttól. Külsőleg már írtam Jehova Tanúiról az Öltöny-nyakkendő bejegyzésemben, amivel kapcsolatban most még eszembe jutott egy film részlet.
Nem tudom ki látta az Ébredj velünk (Morning glory) c. filmet. Én csak hellyel-közzel. Hiába kedvelem a főszereplőket, ez a film nem az én világom, nem kötött le. Viszont volt benne egy rész, amin dőltem a nevetéstől. Harrison Ford ki volt bukva azon, hogy hogy reklámozzák őt? Vagy, hogy hogy reklámozza ő a reggeli műsort? A lényeg, hogy felvettek vele egy jelenetet és ki volt akadva, hogy mégis mit csinál ő abban a jelentben? A jelenet úgy nézett ki, hogy H. F. felszaladt egy lépcsőn egy aktatáskával, munkájából adódóan öltönyben, nyakkendőben. Na most ezen füstölgött, hogy mit jelképez ez a jelent? Ilyeneket mondott: "Mi van abban az aktatáskában? Valami fontos iratok? Vagy az ebédem? Na és hova megyek? Futok a semmibe! Mint egy idióta!" (Bár úgy rémlik a magyar szinkronban úgy volt: Futok a fény felé, mint egy idióta. A semmibe szó az angol filmfeliratban van, onnan próbáltam minél pontosabban idézni.)
Ez a jelenet azóta is úgy bennem van. :D Akinek van/volt valamilyen kapcsolata Jehova Tanúival, az szerintem érti miért találom ezt a jelenetet az adottnál is viccesebbnek. Szegény Tanúk jutottak eszembe, ahogy ők is futnak, sietnek, gyűjtik ugye a lelkeket, na meg az órákat, viszik a kis táskájukat, amiben ott a szellemi táplálék és akárhogy is nézem, futnak a semmibe...
Persze ez most egyeseknek csúfolódásnak tűnhet, mások viszont ha magukba néznek, sőt lehet már maguk is érezték ugyan ezt, úgy gondolhatják, azért van benne némi igazság.

De visszatérve a szellemi eledelre, nekem ez is olyan ellenszenves Jehova Tanúinál. Az a rengeteg-rengeteg kiadvány! Amellett, hogy gyülekezetbe, összejövetelekre kell járni hetente több alkalommal, prédikálni kell járni "alkalmas és alkalmatlan időben", kongresszusra kell utazni, gyakran akár több száz km-t is, ráadásul élni is kell, családot ellátni, dolgozni... szóval rengeteg tennivalója van egy igaz Tanúnak, de emellett még a kiadványokat is bújja. A Bibliára meg nem marad idejük. Istenről nem is beszélve.

Persze a kiadványok mind csakis Bibliai alapokon nyugszanak. Elvileg legalábbis. Mármint elmondásuk alapján. A lényeg, hogy tök felesleges neked a Bibliával vesződni, illetve ha mégis van erre ingerenciád, akkor azért az Őrtorony által kiadott Bibliát olvasd már legyél olyan nagyon kedves. Ez is olyan érdekes. Saját kiadású Bibliájuk van, saját szavakkal, saját nyelvezettel, saját betoldásokkal... Én sok éve hallottam családtól, hogy hoztak haza új Bibliát. Nem néztem meg milyen, és csak most, nem is olyan rég jöttem rá, hogy évekig nem is tudtam, hogy az a Biblia, amit a családom használ, az nem is az, amire én gondoltam. Azt hittem úgy új Biblia, hogy friss kiadás, új könyv, szép új borítóval, friss lapokkal. Mert a mi Bibliáink mind régi, ütött-kopott Bibliák. Nekem jók voltak úgy is, csak mondom biztos menni akarnak majd prédikálni és jó benyomást akarnak kelteni egy szép kinézetű Bibliával.
A fenéket. Úgy volt új, hogy ezt az Őrtorony Társulat adta ki. Ha tudtam volna...

A Bibliáról amúgy majd szeretnék egy külön bejegyzést, szóval most nem ragozom tovább, a lényeg, hogy nem elég a rengeteg kiadvány az Őrtorony részéről, még saját Bibliát is nyomtak.

Szeretik ezt a példát, hogy szellemi eledel. Szellemi eledelt tálalnak a híveknek. Tényleg nagyon jól hangzik. De csak addig, amíg az ember el nem kezd gondolkodni.
Miféle táplálék is ez? Mégis ki főzte? Megbízhatok benne? Egy képzett szakács készítette vagy holmi sarlatán kotyvasztotta össze? Igazán finom, de lehetséges, hogy pont ezért egyáltalán nem egészséges? Lehet észre sem vettem és junk food-dal (szemét étel) etetnek?

Amennyire tudom, Jehova Tanúi nem szeretnék megnevezni a "szakácsaik". Mondván nem az ő érdemük eme szellemi táplálék, hanem Jehováé. Övé legyen a dicsőség, úgyhogy ők még csak meg sem szeretnék nevezni magukat. Lehet így is nézni. De lehet úgy is, hogy ki tudja kik ezek, milyen képesítésük van és akkor ezek osztják az eszet? Ha jól emlékszem, a http://jehovatanui.blog.hu/-n van is ezzel kapcsolatban talán nem is egy cikk. Bár próbálják megőrizni anonimitásuk a, és itt most nem emlékszem pontosan, hogy csak a fordítók, vagy azok is, akik a különböző kiadványokat szerzik, a lényeg, hogy szivárogtak ki dolgok. Amiknek hitelességét ellenőrizze ki-ki maga. Minden esetre nem teljesen szakképzett emberek vesznek részt a szellemi munka gyártásában. Ami persze nem lenne baj, elvégre attól, hogy valakinek papírja van xy képesítésről, még nem jelenti azt, hogy akkora ász is benne. Illetve attól, hogy valakinek nincs papírja, tudása még lehet. Ám azért egy szervezet esetében, ahol azért mégis csak az emberek lelke a tét, nem mindegy mit és hogyan fordítanak. Rajtuk azért van felelősség. Nekik jól kellene csinálniuk. Ami azért is vicces még, mert családomból volt, aki járt önkéntes, tehát teljesen készpénzes fizetségtől mentesen dolgozni. Királyságterem építésekre. Egyszer szóba került köztünk, hogy vajon mennyire jók a szakmájukban azok, akik a kiadványokat adják ki. Mondtam, hogy elvileg nem akkora szakemberek, tehát nem megbízhatóak. Szegény családtagom természetesen próbált érvelni, hogy hát őket Jehova vezeti, meg meg van írva a Bibliában... Értem. Ezek után megkérdeztem tőle, hogy az építkezéseken ő mit szokott csinálni? Nincs szakmája. Mondta, hogy hurcolkodik, fizikai munkát végez. Kérdeztem, hogy na és a víz-, villany-, fűtésszerelés, tervrajz készítés, kire marad? Természetesen a szakemberekre, mondta. Erre megkérdeztem, hogy miért? Miért nem csinálhatja akárki, vagy olyan, aki konyít hozzá? Csak nem dőlne össze a Királyságterem, elvégre ez Jehova dicsőítésére fog szolgálni. Jehova őket is biztosan vezetné úgy, ahogy a kiadványok íróit is...
Erre természetesen nem tudott mit mondani.

Szóval mindenképp elgondolkodtató, hogy kik készíthetik vajon ezeket a nagyon jól kinéző, nagyon jól hangzó kifejezésekkel, mondatokkal megtűzdelt szellemi eledeleket. Na meg attól, hogy valami látszólag jó, még nem jelenti azt, hogy valóban az is.

Ha azt mondom junk food, aki ismeri ezt a kifejezést, annak egyből a Meki vagy a Burger King ugrik be elsőre. Mindenki tudja, hogy nem az egészséges élet jelképei, ettől függetlenül nagyon népszerűek. Elvileg a jobb íz, illetve a függőség kialakításának érdekében tele vannak az ételeik, többek között, cukorral. A csomagolások is szép színesek, vonzóak.
De attól, hogy népszerűek, még nem jelenti azt, hogy jók is.

Lehet azzal védekezni, hogy de akkor is összhangban vannak a kiadványokban leírt dolgok a Bibliával, úgyhogy csakis jók lehetnek.
Pont a napokban futottam egy dokumentum filmbe. In medias res csöppentem a műsorba, sőt, már majdnem vége is volt, nem is tudom a címét. A lényeg, hogy a Tóráról volt benne szó, pontosabban arról, hogy kódolt üzeneteket véltek benne felfedezni. Kifejlesztettek valamilyen számítógépes programot azt hiszem és annak segítségével több nagy múltbéli történelmi eseményre utaló kulcsszavakra bukkantak, nem tudom talán egyes szövegrészekben, de lehet a tóra egészében, tényleg csak belecsöppentem a műsorba, ráadásul ezek a dolgok nekem már kicsit túl tudományosak. Én inkább lelki beállítottságú vagyok, mint tudományos. Mindenesetre előjött belőlem a gyerek és hirtelen nagyon megörültem, hogy nahát, meg lehet jósolni a jövőt! Kiskoromban nagyon szerettem a titkos írásokat, szóval egyből vágyakozni kezdtem, hogy bárcsak kikódolhatnám a Tórát. Gyerekes butaság talán, de én ilyen vagyok.
Nem sokáig álmodozhattam, mert ekkor jött egy másik bácsi, aki azt mondta, hogy azt a programot kipróbálták más szövegeken és azokban is ugyan így leltek múltra utaló dolgokat. Azt mondta legtöbbet a Moby Dick-ben. :D
Szóval lelohasztotta gyermeki lelkesedésem, a vágyakozást felváltotta a reális gondolkodás: ember tervez, Isten végez. Hiába próbálgatunk jósolgatni, úgyis úgy lesz, ahogy. Ilyen az élet.

Visszatérve arra, hogy a kiadványok a Biblián alapulnak, azt hiszem ez is ilyen Tóra kódolós dolog. Vannak a kiadványaik, amikben a szövegeiket meg-meg támogatják a Bibliából kiragadott idézetekkel, ami alapján valóban hitelesnek tűnhet a dolog.
De attól, hogy valami annak látszik aminek, még nem jelenti azt, hogy az is.
Mint a délibáb.

Szóval szerintem mindenképp érdemes az embernek megvizsgálnia, milyen szellemi eledelt vesz magához. A szellemi egészsége érdekében. Nem azt mondom, hogy Jehova Tanúi kiadványai mind rosszak, vagy hogy irtózni kell tőlük. Csak azt, hogy ne higgyen el az ember mindent, még akkor se, ha azt valamelyik Isten emberei állítják. Na meg kell a változatosság. Ahogy étkezni is jó esetben változatosan étkezik az ember, ugyanúgy szellemileg is változatosan kell táplálkozni és nem csak egy adott szervezet termékeit kell magunkhoz vennünk. Meg kell ismerni különböző dolgokat, nézőpontokat, gondolatokat, mert csak így kaphatunk teljes képet bármiről is. Ha valakinek mindenképp kell ehhez a gondolathoz Bibliai alap, annak csak Pálra tudok hivatkozni, ő is azzal volt, hogy meg kell mindent vizsgálni.

Végül még két dolog. Az egyik, hogy tudom, hogy vannak egyházak, azt hiszem pl.: a baptisták, akik szoktak ingyenes étkeztetéseket rendezni. Sőt, talán rendszeresen is? Ezt nem tudom biztosan. Viszont  amennyire tudom, Jehova Tanúi nem végeznek semmiféle karitatív munkákat. Vagyis, ők házról házra prédikálnak. Meg az utcán. Meg a tömegközlekedési eszközökön. Szóval aki éppen éhes, azt nem fogják megetetni, de kap tőlük szellemi táplálékot...
A másik, amin már elgondolkodtam néhányszor, hogy ez a rengeteg kiadvány, papír alapú ugye, ami ugye fából készül... szóval utána nézett már valaki, hogy vajon mennyire környezetbarát ez a rengeteg kiadványgyártás? A rengeteg színes tintáról nem beszélve. Bár ha jól tudom van lehetőség környezetbarát tinta, azaz tinta helyettesítő tinta gyártására, csak az talán elég drága. Akárhogy is, érdekelne, hogy vajon mennyit nyer a környezet a kiadványokon. Nem vagyok elvakult környezetvédő, de amennyire tudok/sikerül, próbálok környezetbarát módon élni. Nem tetszik amit az ember művel a világgal. Elég kinézni most is az ablakon. Gyerekkoromban télen esett sok hó. Most?

weather.jpg

Felnőtt: Meg van őrülve az időjárás!
Gyerek: Ja... "az időjárás"...


Átolvastam a bejegyzést és még két dolog eszembe jutott, amit kifelejtettem.
Az egyik, hogy az, ahogy az Őrtorony Társulat "eteti" a híveit, engem a libatömésre emlékeztet. Aki találkozott már ilyen kiadványokkal az tudja, hogy a cikkek végén (most meg nem mondom, hogy minden cikk, vagy csak az okító jellegűekén), kérdések vannak. Amik egyrészt úgy vannak megfogalmazva, másrészt erre kérik is a híveket, hogy a feltett kérdésre a szövegben húzzák alá a választ, szóval a lényeg, hogy azt válaszold, amit ők írtak. A szádba rágják, hogy mit kell mondanod, gondolnod. Emlékszem kiskoromban az újdonság hatása alatt milyen boldogan ültem neki kiadványoknak és próbáltam megtalálni a kérdésekre a megfelelő válaszokat. Ahelyett, hogy gondolkodtam volna. Sőt, fel sem merült bennem, hogy gondolkodhatnék rajta és akár más választ is adhatnék a kérdésekre. Félelmetes, hogy az ember jóhiszeműen észre se veszi és úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. Ebből is sokkal jobbnak látom a hitehagyott blogokat. Itt bárki nyugodtan, névtelenül, arctalanul felvetheti a benne megfogalmazódott gondolatokat anélkül, hogy lázadó szelleműnek titulálnák és akár még ki is közösítenék.

Illetve a másik dolog, hogy az is érdekes nekem, hogy a kiadványokat állítólag a Biblia alapján, Jehova segítsége, ihletése alapján írják. Ehhez képest időről-időre ellentmondanak korábbi tanításaiknak, illetve új világossággal állnak elő. Persze jó kifogás sose rossz, ezeket emberi tökéletlenség, túlbuzgóságból fakadó félreértések címen próbálják kimagyarázni. De most akkor mi van? Akkor mégse ihleti őket Jehova? Vagy ha sikerül, akkor ihletés alatt voltak, ha meg nem, akkor nem? Vagy nincsenek ihletés alatt, hanem az írásaik csupán emberi okoskodások? Meg az is vicces, hogy ha ők tolnak el valamit, akkor mint a GPS-ben, jön az újratervezés, az ilyet ők úgy mondják: kiigazításokat tesznek. Bezzeg ha más vallásnál vagy pláne hitetlen, vallástalan embernél fordul elő ugyanez, akkor az már jel arra, hogy az hamis vallás/tanító.

Én azért a sportszerűség híve vagyok, szóval a jövőben ha valamit rosszul írnék, azt tudjátok csak be tökéletlen emberi túlbuzgóságomnak és amint kitalálok valami kevésbé támadható magyarázatot az adott dologgal kapcsolatban, megteszem a kiigazításokat.

6 komment

Címkék: környezet tóra látszat junk food kiadványok kiigazítás Jehova Tanúi hitehagyott oldalak szellemi eledel

Hitehagyott oldalak

2014.01.23. 07:26 Por Cicus

Ez a bejegyzés az Írók és olvasók fantázianevű bejegyzés folytatása, ami meg a Hitehagyottak, hitehagyott oldalak folytatása. A bejegyzések azt hiszem külön-külön is megállják a helyüket, de aki kíváncsi rájuk, szerintem kezdje akkor az elején.

Szóval ami még eszembe jutott ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy szerintem azért is jó lenne, ha a Tanúk nyugodtan olvashatnának "hitehagyott oldalakat", hogy jobban megismerjék az embereket. Sok keserűségük származik abból, hogy nem értik, miért nem fogadják az emberek tárt karokkal az örömhír hozóit. Noha talán nem is olyan rég még ők is ugyanolyanok voltak, mint akik most rájuk csapják az ajtót vagy esetleg elküldik őket oda, ahova. Azt hiszem ez olyan, mint felnőtté válni. Sok felnőtt nem érti, sőt, egyenesen nem szereti a gyerekeket, holott talán nem is olyan rég még maga is az volt. Persze megvan a maga oka, hogy ki miért lett olyan felnőtt, amilyen. De a lényeget értitek szerintem.
Másrészt vannak ugye olyanok is, akik fiatalon kerültek bele ebbe a vallásba, sőt, olyanok is, akik ebben nőttek fel. Nekik talán még furcsább lehet a "világiak" reakciója. Főleg, ha csak a szervezet kiadványaiból "ismerik" a "külvilágot".
A lényeg, hogy szerintem hasznos lehet nekik ilyen blogokat, fórumokat olvasgatni. Ezzel jobban megérthetik felebarátaikat.

Másfelől, az előbb megnéztem van-e újdonság a http://jehovatanui.blog.hu/-n. (Ez a blog is hozzájárult ahhoz, hogy én is elindítottam a sajátomat.) Mivel mostanában nem volt időm netezni, így most volt számomra több új cikk is, gyorsan el is olvasgattam őket, de a legjobban tudjátok mit szeretek? A hozzászólásokat! Én alapból több nézőpontból szoktam nézni mindent, ennek ellenére sok olyan dolog van, amire pont nem gondolok. Mert mondjuk nem olyan beállítottságú vagyok, vagy nincsenek még olyan tapasztalataim, stb. Szóval ezért is jók az ilyen blogok. Mert van egy bejegyzés, amiről mindenkinek megvan a maga véleménye. Van akié egyezik a tiéddel és örülsz neki, van akié nem egyezik a tiéddel és elszomorodsz talán és van olyan is, amire magadtól még sosem gondoltál, de tetszik az ötlet, szóval ez is örömmel tölt el, új ismeretet adott.
Szerintem mindenképp hasznos dolog a különböző véleményeket ütköztetni, persze kulturált, tisztelettudó módon. Ezekből lehet tanulni, építkezni, közelebb kerülni másokhoz.

Viszont mikor valaki egyedül van, nincs senkije, akivel ilyen beszélgetéseket folytathat, az csak nehezen tud előrébb lépni. Inkább csak körbe-körbe jár. Dagobert bácsi szokott eszembe jutni. Volt neki ilyen gondolkodó köre, ott masírozott körbe-körbe és már volt vagy 10 cm mély mélyedés a földben körben ott, ahol körözött.

Meg az is rossz szerintem, mikor egy bizonyos szervezet mondja meg neked mit gondolj. Elég egyoldalú dolog, nem?

Mindenképp jobb megvizsgálni ugyanazt a dolgot különböző szemszögből, különböző távolságból. Most eszembe jutott az is, hogy milyen pl. egy festményt egész közelről nézni és milyen messzebbről és még messzebbről. Teljesen mást látunk mindenhonnan.

Na, nem akarok nagyon okoskodni, viszont még megemlítenék egy dolgot, ami nekem nagyon tetszett anno, mikor hallottam. Nem tudom ki mennyire jártas animék (japán rajzfilmek) terén, de van egy Neon Genesis Evangelion (röviden NGE) című anime. Abban mondják a végén, hogy vagy te. Ha azt vesszük, te te vagy. Viszont igazából annyi te vagy, ahány emberrel valamiféle kapcsolatod van. Akár családi, akár baráti, akár szomszédi, akár csak annyi, hogy egy környéken laktok és látásból ismeritek egymást vagy lehet nem is tudsz róla, de valakinek te vagy a múzsája, szerelme, vagy pont az a fajta, akit ki nem áll, de ezt soha nem köti az orrodra, csak rádnéz és arra gondol, hogy igen, ez is az a fajta... Mindenki számára más vagy, pedig te te vagy.
Ez jutott most eszembe a különböző "hitehagyott" bejegyzésekről. Van egy bejegyzés, ami egy bejegyzés, de ahány ember olvassa, az annyi bejegyzés és ez a klassz benne, mármint az, amikor megismered, hogy ugyanarról a dologról a másiknak mi a véleménye. Szóval, szerintem hasznos ilyen oldalakat olvasni. Meg igazából mindent. Csak persze ésszel. Ami persze nem könnyű. Szóval csak okosan. Viszont ha valamit meg sem vizsgálsz, akkor nem tudhatod, hogy milyen. Van is egy ilyen mondás: nem tudhatod, amíg nem próbáltad!
Szóval hajrá!

Amúgy NGE-t nagyon rég láttam, lehet nem pont ezt mondják benne, de nekem ez maradt meg. Illetve van benne szó Ádámról, Éváról, angyalokról, na és amit én máshol előtte nem hallottam, sőt utána is csak mostanában, egy "hitehagyott" oldalon olvastam: Lilith. Szóval aki nyitott rá, annak hajrá. Elég agyalós sorozat különben, de én anno nem igazán a mélyen szántó gondolataiért néztem. Viszont mondom, ez a "te" dolog nagyon megmaradt. :)

Szólj hozzá!

Címkék: nézőpont Lilith hitehagyottak hitehagyott oldalak NGE

Írók és olvasók

2014.01.23. 05:41 Por Cicus

Nem emlékszem írtam-e már, de elég szétszórt vagyok, a gondolataim folyton csaponganak, nem igazán tudok koncentrálni. Szóval előbbi bejegyzésnél is addig-meddig, kihagytam valamit.

Ugye írtam, hogy minden nézőpont kérdése. Még azt akartam ezzel kapcsolatban, hogy érdemes azt is figyelembe venni, főleg egy Jehova Tanújának, ha "hitehagyott oldalra" téved és netán enged a csábításnak és beleolvas, hogy milyen az adott blog... profilja? Azt hiszem ez a helyes szó. Szóval hogy az ott írtak milyen jellegűek. Tudományosabbak, vagy inkább személyes jellegűek? Minél személyesebb, annál érthetőbb az író különböző hangulatváltozása bejegyzés és bejegyzés között.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon az író milyen lelkiállapotban volt, mikor írt, illetve az olvasó milyen lelkiállapotban van olvasáskor. Sokszor ezek is félreértésekhez vezethetnek, sértettségérzést kelthetnek.
Én is, mikor jobb napom van, engedékenyebb, elnézőbb, békésebb hangnemben írok. Máskor viszont lehet gúnyosnak, támadónak tűnhetek mert talán pont felrántott valaki valamivel írás előtt, sőt lehet pont amiatt ültem le írni, mert valamivel kapcsolatban épp betelt a pohár. Ezért is írtam korábban, hogy én, mint egyszerű földi halandó írogatok itt, minden nemű emberi erényemmel és gyengeségemmel. Nem tudományos blogot vezetek, csak az érzéseim, tapasztalataim írom ki.

Az is fontos még, hogy ezt én így megtehetem. Az Őrtorony Zrt.-vel ellentétben. Ők mégiscsak egy szervezet. Oda kéne figyelniük mit írnak, mire tanítják, buzdítják a híveik, főleg ha állítólag Isten nevében, a Bibliával összhangban teszik mindezt.

Ezeket főleg amiatt írom, mert sokszor úgy látom mindenféle fórumokon, hogy az emberek általában nem figyelnek oda ilyen dolgokra, aztán meg megy egymásnak az észosztás, meg melegebb éghajlatokra küldözgetés, meg felmenők emlegetése, titulálása...
Magamon is sokszor tapasztaltam, hogy ha valahol olvasok akár bejegyzést, akár valamilyen fórumon folyó diskurzust, hirtelen belém nyilall, hogy na most én mindjárt jól megírom a magamét! De általában ennyiben is marad a dolog. Azt hiszem ezt írtam már, hogy nálam az elhatározás és a tett között általában nagyon sok idő, de inkább egy örökkévalóság telik el. Szóval a fellángolás sokszor bennem van, hogy hozzászóljak ehhez-ahhoz, de a végén megtartom mégis magamnak a magvas kis gondolataimat. Amivel sokszor úgy vagyok, hogy kár. Jó kis gondolatok, kár, hogy nem jegyzem le őket, kár, hogy el fognak veszni. Máskor viszont alszok a dologra egyet, vagy akár csak egy kis idő telik el és rájövök, hogy az előbb, vagy előző nap csak az indulataim beszéltek volna belőlem, vagy egyszerűen félreértettem valamit és milyen jó, hogy csendben maradtam. Sokszor van az is, hogy hirtelen eszembe jut valami, ami nagyon frappáns, okos dolognak tűnik, de kicsivel, vagy sokkal később már nem is tűnik olyan nagy durranásnak, vagy akár butaságnak is tűnik idővel.
Na meg sokszor gondolom úgy: ne szóljak bele, mert még belekeveredem...

Illetve most még eszembe jutott, hogy részben talán azért is írtam ezeket le, mert pont volt szó róla, hogy általánosítok. Ami igaz is. Hiszen általánosítás nélkül nem lehet véleményt mondani, kifejezni magunkat.
Amúgy nem vagyok jártas ilyenekben, javítson ki egy szakképzett, ha tévedek, de az általánosítást nem úgy kell érteni, hogy általánosságban jelent valamit? Tehát nem foglal magába mindent, csak úgy általánosságban ezt is, azt is, nem? Viszont magában foglalja, hogy tisztelet a kivételnek, nem? Olyan, mint mikor azt mondom, hogy javarészt, nem? Lehet nem így van, de én így képzeltem eddig ezt a dolgot. Pl.: ott az általános iskola. Nem azért általános, mert általánosságban tanulunk ezt is, azt is, de nem mindent? Ezért van még utána felsőoktatás.
De persze lehet fogalomzavarban szenvedek, vagy ilyesmi.
Amúgy mikor legutóbb mondta nekem valaki, hogy milyen csúnyán általánosítok, akkor állt nekem össze ez a kép, hogy persze, pont úgy, mint ő. Ilyen a kommunikáció. Az emberi agy folyton általánosít, egyszerűsít.
Mikor felhívtam rá az illető figyelmét, hogy ő is pont úgy általánosít, ahogy én, arra nem tudott mit mondani. Támadott valamiért, holott ő se volt különb nálam, sőt. Ez ilyen "Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?" (Máté 7:3) dolog.
Természetesen sajnos én is ilyen vagyok.
Mint minden ember...

Ami azt illeti, elhagytam a szervezetet, nem jó fényben tüntetem fel ezt a vallást, óvatosságra intek másokat Jehova Tanúival szemben, mi más lehetek, ha nem egy hitehagyott? De ez is általánosítás, nem? Hiszen a legtöbb Tanú csak ezt látja a blogomban, illetve másokéban is.
Már ha látja egyáltalán...

5 komment

Címkék: nézőpont hitehagyottak hitehagyott oldalak

Hitehagyottak, hitehagyott oldalak

2014.01.23. 02:20 Por Cicus

Nekem olyan furcsa ez a "hitehagyott" bélyeg. Pl. én hitehagyottnak számítok, mert otthagytam Jehova Tanúit, sőt, még egy ilyen blogot is indítottam, ami nem olyan színekben tünteti fel ezt a szervezetet, amilyenben ők próbálják láttatni magukat.

Szerintem viszont nem vagyok hitehagyott. Hiszem pl. hogy nem Jehova Tanúi vallása "az egyetlen igaz vallás". Hiszem, hogy Istent nem egy emberi szervezetben kell keresni. Hiszem, hogy nem vagyok se jobb, se rosszabb másnál. Szóval sok mindent hiszek.

Komolyra fordítva a szót, elég ellenszenves nekem (többek között), hogy Jehova Tanúinál (de valószínűleg sok más vallásnál is) az van, hogy ha valaki elhagyja őket, azt hitehagyottnak bélyegzik. Mi van a ne ítélj, hogy ne ítéltess dologgal? De ami még zavaróbb nekem, miért hiszik azt, hogy azzal, hogy elhagyom a szervezetüket, elhagyom Istent is? Persze sok embernél ez tapasztalható, de igazából teljesen érthető, hogy miért éreznek így.
A lényeg, hogy azt sugallják, hogy a szervezet egyenlő Istennel. Ha elhagyod a szervezetet, elhagyod Istent is.

* * *

Ami a "hitehagyottnak" titulált oldalakat illeti: ez is egy érdekes dolog. Meg is van tiltva a Tanúknak, hogy ilyen oldalakat vizsgálgassanak, olvasgassanak, meg nincs is. Szó szerint talán nincs megtiltva, bár emlékszem, láttam néhány hete vagy talán hónapja is van már, egy videót, amiben ha jól emlékszem frissen megkeresztelkedett tanúknak tartott kiselőadást egy ősz öreg apóka, az internet veszélyeiről. Ne internetezzenek. Tele van veszélyes dolgokkal. Sátán azon munkálkodik, hogy tőrbe csalja a szegény híveket. Jobb is, ha még csak rá se pillantotok a világhálóra!
Sajnos múltkor pont kerestem ezt a videót és mintha a föld nyelte volna el. De amint rálelek, linkelem.
Viszont a kiadványok is időről-időre azt sugallják, hogy oké, ha nem is tilos, de erősen nem ajánlott az internet használata. Illetve ha mégis használod, az lelkiismereti kérdés, de azért mindenképp inkább csakis nagyon körültekintően netezz, és ha esetleg véletlenül mondjuk hitehagyott oldalakra bukkannál, azokat kerüld, mint az ördög a szenteltvizet, mert az mind Sátán csapdája! A Biblia is írja, hogy lesznek majd ilyenek, szóval csak óvatosan Testvérek és Testvérnők! A legjobb az, ha csak a szervezet kiadványait vizsgálgatjátok. Van belőlük úgyis dögivel, szóval ha Jehova igaz tanújaként viselkedsz, úgyse lesz se időd, se erőd netezni...

Ahogy előbb írtam is, sok mindenben hiszek. Például abban is, hogy minden csak nézőpont kérdése, illetve hogy minden jóban van valami rossz és fordítva.

Ha egyik oldalról nézzük valóban, a valódi világhoz hasonlóan a virtuális világban is sok veszély leselkedik az emberre, függetlenül attól, hogy vallásos vagy sem. Sok ostobaság, undorító dolog, veszélyes gondolat van szerte a neten. Gondolom hozzám hasonlóan sokakkal megesett már, hogy olyan dolgokat látott a neten, amitől az egész emberiséget lehúzta, úgy, ahogy van. Hihetetlen milyen mélységei vannak az emberi butaságnak, kegyetlenségnek és ezzel itt a neten is akarva-akaratlan folyton összetalálkozik az ember.
Ugyanakkor megvan a jó oldala is. Beszélhetsz a világ más tájain élő emberekkel, más kultúrákat, gondolkodásmódokat ismerhetsz meg, gyönyörű és/vagy humoros képek tömkelegét nézegetheted, kutakodhatsz téged érdeklő dolgok után, filmeket nézhetsz, játszhatsz... szóval sok jóval is tud szolgálni az internet. Csak ugye meg kell tudni válogatni a dolgokat. Na meg mértéket is tudni kell tartani!

A "hitehagyottnak" címkézett oldalakra is ugyanez igaz.

Ha egyik oldalról nézzük, valóban úgy tűnhet, hogy ezek holmi sátáni csapdák, hazug rágalmazások, gúnyolódások, amikről a Biblia is ír, szóval teljesednek az írások.
Ha viszont másik oldalról nézzük, akkor lehet észre vesszük, hogy az írójából talán nem maga Sátán beszél. Talán csak rosszak a tapasztalatai és jól esik neki kiírnia magából. Kinek nem esik jól, ha kiöntheti a szívét valakinek? Ha nincs kinek, hát név nélkül mindenkinek. Ahogy mondják, ha nem adod ki magadból, benned rohad. Erre tudok is egy nagyon jó példát. Egyik rossz szokásom, hogy ha tejet iszok, nem figyelek arra, hogy nem szoktam egy nagy bögrével meginni. Rendszeresen tele töltöm a bögrét. Aztán rendszeresen ott marad egy kicsi az alján. Amit rendszeresen ott hagyok az asztalomon, mondván: nem iszom meg, mert most nem kívánom, de ki se öntöm, mert nem szeretek pocsékolni. Így hát ott marad az asztalon. Később mikor újra összetalálkozunk, még mindig nem kívánom. Megint később úgy vagyok vele, hogy lehet már savanyú, viszont nincs kedvem kipróbálni, hogy tényleg az-e, így még tovább ott marad szegény. Legközelebb mikor újra látom, már kezd új állagot felvenni a folyadék. Előjön a kísérletező kedv! Megvárom mi lesz belőle! Mintha nem tudnám... Néhány nap és cifrábbnál-cifrább penészgombák tarkítják a massza felszínét. Rohadt jó. Kísérletező kedvem most már csak azért is ott hagyja őket, várva mi lesz belőlük.
Viszont rendszerint egy idő után mindig elegem lesz belőlük és akkor jön az özönvíz...
De szóval így működnek a lelki dolgok is. Az, ami egy időben még szép és jó, később átváltozhat valami csúffá és gonosszá és ha nem adod ki magadból...

Szóval lehet, hogy valaki csak épp a bánatát panaszolja el a maga módján. Vagy ha gúnyolódik, vagy bosszankodik is, lehet csak a keserűség, csalódottság szól belőle. Nem kell egyből mindent Sátánra fogni.

Mindenki volt már életében dühös. Ugye milyen jó kiadni magadból? Úgy gondolom, hogy ha valaki dühös valamiért pl.: Jehova Tanúira és kiadja magából, akkor utána megkönnyebbül, megbékél, másképp fogja látni a dolgokat és lehet elhagyja az a düh, harag, amit érzett. Persze lehet, hogy nem. Vagy csak hosszú idő után. Vagy csak ideig-óráig. De például nálam is ez volt régen. Mikor mérges voltam valami miatt a gyülekezetből valakire vagy akár az egész szervezetre, szívem szerint világgá kürtöltem volna. De aztán csak a magam módján "kibeszéltem" (erről is írok majd valamikor), aludtam rá és másnap már inkább úgy voltam vele, hogy a fene egye meg az egészet.

Viszont érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon akinek rossz érzései vannak pl. Jehova Tanúival, a gyülekezettel, a szervezettel kapcsolatban, az vajon miért van? Persze általában gondolkodás helyett bedobják az aduászt: Sátán tehet róla.

Persze nagyon jól tudom, hogy addig-addig gondolkodik, vizsgálódik az ember, míg úgy nem érzi, hogy nem ért már semmit. Velem legalábbis ez van. Hol úgy érzem, hogy mindent értek, mindent átlátok, hol meg úgy, hogy fogalmam sincs semmiről.
Ennek ellenére még mindig jobbnak látom gondolkodni. Beleképzelni magunkat a másik helyébe. Próbálni megérteni, ahelyett, hogy megbélyegezzük. Főleg, ha az ember hívő. Hol van a felebarátság, a szeretet, megértés és hasonlók, mikor olyat olvasol, ami nincs ínyedre?

De amúgy tudom.
Nehéz szeretni, megérteni, elfogadni, ha úgy érzed bántanak, igazságtalanul bánnak veled, stb.

Hát, a "hitehagyottak" is valahogy így éreznek...

25 komment

Címkék: nézőpont Jehova Tanúi hitehagyottak hitehagyott oldalak

Mikor azt mondom Jehova Tanúi

2014.01.22. 03:35 Por Cicus

Volt időszak, amikor én már rég nem jártam gyülekezetbe és a kiadványoknak is még csak feléjük se néztem. A családom viszont továbbra is rendszeresen járt összejövetelekre. A kiadványokat viszont ők sem igazán forgatták otthon, de ez nálunk nagyjából mindig is így ment.
Mindenesetre valahányszor hallottam, hogy mások negatívan beszélnek Jehova Tanúiról, mindig elszomorodtam. Annak ellenére, hogy nekem sem tetszett ez a vallás. Mert olyankor mindig a családom jutott eszembe. Szerettem is őket, meg tudtam, hogy ők nem olyanok, mint amilyennek mások leírják a Tanúkat. Úgyhogy nagyon rosszul esett, hogy mások általánosítanak, egy kalap alá veszik a családomat olyanokkal, akik egyébként nekem sem voltak szimpatikusak.

Azt hiszem sokan akik maguk is Tanúk vagy van Tanú ismerősük, rokonuk, ugyanezt érzik, mikor Jehova Tanúiról hallanak negatív véleményeket, vagy olyan oldalakat olvasgatnak, amik ezzel a szervezettel foglalkoznak.

Az igazság az, hogy mindenkinek megvan az oka arra, hogy miért teszi azt, amit. Én ezért nem tudok soha senkit teljesen elítélni, hibáztatni. Még ha valami borzalmasat tett is. Meg tudom érteni. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele. Inkább sajnálni szoktam. Sajnálom, hogy így működnek az emberek.
A lényeg, hogy ugyanígy megvan mindenkinek a maga oka arra, hogy például miért csatlakozik valamilyen szervezethez. Legtöbbször a remény, az elkeseredés, vagy a félelem az ok. A vallási szervezetek pedig ezeket az okokat nagyon sok esetben aljasul kihasználják.

Szóval sokáig részben ezért nem kezdtem blogolni. Mikor valami sérelem ért a gyülekezet miatt, olyankor persze nagyon dühös voltam rájuk és a pokolba kívántam őket, de aztán kis idő múlva elpárolgott a haragom és úgy voltam vele, a francba velük. Békeszerető ember vagyok, úgyhogy inkább úgy gondoltam jobb még csak rájuk sem gondolni. Na meg láttam, hogy ők is csak emberek, megvannak a hibáik, az okaik, hogy miért cselekszenek így vagy úgy. Nem akartam "bántani" őket.

De idővel egyre több vizet zavart ez a gyülekezet dolog az életemben, ráadásul ráleltem "hitehagyott" oldalakra is és rájöttem, hogy azzal, ha hallgatok, nem lesz jobb, sőt!

Viszont azt szeretném tisztázni, hogy mikor azt írom Jehova Tanúi így meg úgy, akkor nem feltétlen magával az emberrel van bajom, hanem a szervezettel, a vezetőkkel, azokkal, akik irányítják a "kisembereket".
Mikor még jártam gyülekezetbe, azért volt néhány ember, akiket kedveltem. De sajnos sokkal több olyan, akit nem. Na meg a különböző dolgok, amiket idővel megtudtam a tagokról... ezért megy fel bennem a pumpa, mikor ilyet hallok, hogy "az egyetlen igaz szervezet", meg ők nem olyanok, mint más vallás... Na persze.

Ez a vallás is csak egy a sok közül. Itt is ugyanolyan emberek vannak, mint akármelyik más vallásban. Ugyan úgy emberek irányítják őket is, mint bármelyik más vallást, szervezetet. Ezért mondom, aki Istent keresi, az ne emberi csoportosulásokba tegye. Főleg ne, ha az azt hirdeti magáról, hogy ő az egyetlen igazi...

Persze biztos van olyan, aki mindezek tudatában áll a "hitehagyott" oldalakhoz, illetve a különböző vallási csoportokhoz. Aki viszont eddig nem gondolt erre, mostantól próbálja ennek fényében vizsgálni a bejegyzéseket is, meg magukat a kis, mezei Tanúkat is. A legtöbbjük tényleg nem tudja mit cselekszik, mibe keveredett, mit hirdet, de nem az ő hibája. Elég baj, hogy ilyen világot élünk.

Másrészt a Tanúk, vagy bármilyen vallásos emberek, ha a saját vallásukról hallanak valamilyen nekik nem tetsző dolgot, vagy olvasnak nekik nem tetsző bejegyzéseket, gondolkodjanak el azon, hogy vajon aki mondja/írja azokat a dolgokat, vajon miért teszi. Biztos, hogy az ördög vezérli az illetőt? Vagy lehet valósak a sérelmei?
Lehet vagy olyan szerencsés, hogy csupa jóérzésű ember jár a gyülekezetedbe. Akkor persze hogy nehéz elhinni, amiket a "hitehagyottak" írnak. De sajnos a legtöbben nem olyan szerencsések, hogy csupa jót mondhatnak a gyülekezetükről. De ez más vallásban is ugyanígy van.

A vezetők közt is vannak itt is jó lelkűek, de ők idővel rá is mennek. Így vagy úgy, de kiborul a bili náluk. Ahogy a kis mezei Tanúknál is. Aztán jönnek az ideg összeroppanások, sőt, az öngyilkosság sem olyan ritka. Csak az ilyenekről nem számolnak be az évkönyvek, meg a szép színes kiadványok.

Szóval mikor azt írom Jehova Tanúi, akkor nem magával az emberrel van bajom, hanem a módszerekkel, az okokkal, a szervezettel, az emberi természettel... Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen az ember.

1 komment

Címkék: vallás emberek blogomról Jehova Tanúi

süti beállítások módosítása