Nekem olyan furcsa ez a "hitehagyott" bélyeg. Pl. én hitehagyottnak számítok, mert otthagytam Jehova Tanúit, sőt, még egy ilyen blogot is indítottam, ami nem olyan színekben tünteti fel ezt a szervezetet, amilyenben ők próbálják láttatni magukat.

Szerintem viszont nem vagyok hitehagyott. Hiszem pl. hogy nem Jehova Tanúi vallása "az egyetlen igaz vallás". Hiszem, hogy Istent nem egy emberi szervezetben kell keresni. Hiszem, hogy nem vagyok se jobb, se rosszabb másnál. Szóval sok mindent hiszek.

Komolyra fordítva a szót, elég ellenszenves nekem (többek között), hogy Jehova Tanúinál (de valószínűleg sok más vallásnál is) az van, hogy ha valaki elhagyja őket, azt hitehagyottnak bélyegzik. Mi van a ne ítélj, hogy ne ítéltess dologgal? De ami még zavaróbb nekem, miért hiszik azt, hogy azzal, hogy elhagyom a szervezetüket, elhagyom Istent is? Persze sok embernél ez tapasztalható, de igazából teljesen érthető, hogy miért éreznek így.
A lényeg, hogy azt sugallják, hogy a szervezet egyenlő Istennel. Ha elhagyod a szervezetet, elhagyod Istent is.

* * *

Ami a "hitehagyottnak" titulált oldalakat illeti: ez is egy érdekes dolog. Meg is van tiltva a Tanúknak, hogy ilyen oldalakat vizsgálgassanak, olvasgassanak, meg nincs is. Szó szerint talán nincs megtiltva, bár emlékszem, láttam néhány hete vagy talán hónapja is van már, egy videót, amiben ha jól emlékszem frissen megkeresztelkedett tanúknak tartott kiselőadást egy ősz öreg apóka, az internet veszélyeiről. Ne internetezzenek. Tele van veszélyes dolgokkal. Sátán azon munkálkodik, hogy tőrbe csalja a szegény híveket. Jobb is, ha még csak rá se pillantotok a világhálóra!
Sajnos múltkor pont kerestem ezt a videót és mintha a föld nyelte volna el. De amint rálelek, linkelem.
Viszont a kiadványok is időről-időre azt sugallják, hogy oké, ha nem is tilos, de erősen nem ajánlott az internet használata. Illetve ha mégis használod, az lelkiismereti kérdés, de azért mindenképp inkább csakis nagyon körültekintően netezz, és ha esetleg véletlenül mondjuk hitehagyott oldalakra bukkannál, azokat kerüld, mint az ördög a szenteltvizet, mert az mind Sátán csapdája! A Biblia is írja, hogy lesznek majd ilyenek, szóval csak óvatosan Testvérek és Testvérnők! A legjobb az, ha csak a szervezet kiadványait vizsgálgatjátok. Van belőlük úgyis dögivel, szóval ha Jehova igaz tanújaként viselkedsz, úgyse lesz se időd, se erőd netezni...

Ahogy előbb írtam is, sok mindenben hiszek. Például abban is, hogy minden csak nézőpont kérdése, illetve hogy minden jóban van valami rossz és fordítva.

Ha egyik oldalról nézzük valóban, a valódi világhoz hasonlóan a virtuális világban is sok veszély leselkedik az emberre, függetlenül attól, hogy vallásos vagy sem. Sok ostobaság, undorító dolog, veszélyes gondolat van szerte a neten. Gondolom hozzám hasonlóan sokakkal megesett már, hogy olyan dolgokat látott a neten, amitől az egész emberiséget lehúzta, úgy, ahogy van. Hihetetlen milyen mélységei vannak az emberi butaságnak, kegyetlenségnek és ezzel itt a neten is akarva-akaratlan folyton összetalálkozik az ember.
Ugyanakkor megvan a jó oldala is. Beszélhetsz a világ más tájain élő emberekkel, más kultúrákat, gondolkodásmódokat ismerhetsz meg, gyönyörű és/vagy humoros képek tömkelegét nézegetheted, kutakodhatsz téged érdeklő dolgok után, filmeket nézhetsz, játszhatsz... szóval sok jóval is tud szolgálni az internet. Csak ugye meg kell tudni válogatni a dolgokat. Na meg mértéket is tudni kell tartani!

A "hitehagyottnak" címkézett oldalakra is ugyanez igaz.

Ha egyik oldalról nézzük, valóban úgy tűnhet, hogy ezek holmi sátáni csapdák, hazug rágalmazások, gúnyolódások, amikről a Biblia is ír, szóval teljesednek az írások.
Ha viszont másik oldalról nézzük, akkor lehet észre vesszük, hogy az írójából talán nem maga Sátán beszél. Talán csak rosszak a tapasztalatai és jól esik neki kiírnia magából. Kinek nem esik jól, ha kiöntheti a szívét valakinek? Ha nincs kinek, hát név nélkül mindenkinek. Ahogy mondják, ha nem adod ki magadból, benned rohad. Erre tudok is egy nagyon jó példát. Egyik rossz szokásom, hogy ha tejet iszok, nem figyelek arra, hogy nem szoktam egy nagy bögrével meginni. Rendszeresen tele töltöm a bögrét. Aztán rendszeresen ott marad egy kicsi az alján. Amit rendszeresen ott hagyok az asztalomon, mondván: nem iszom meg, mert most nem kívánom, de ki se öntöm, mert nem szeretek pocsékolni. Így hát ott marad az asztalon. Később mikor újra összetalálkozunk, még mindig nem kívánom. Megint később úgy vagyok vele, hogy lehet már savanyú, viszont nincs kedvem kipróbálni, hogy tényleg az-e, így még tovább ott marad szegény. Legközelebb mikor újra látom, már kezd új állagot felvenni a folyadék. Előjön a kísérletező kedv! Megvárom mi lesz belőle! Mintha nem tudnám... Néhány nap és cifrábbnál-cifrább penészgombák tarkítják a massza felszínét. Rohadt jó. Kísérletező kedvem most már csak azért is ott hagyja őket, várva mi lesz belőlük.
Viszont rendszerint egy idő után mindig elegem lesz belőlük és akkor jön az özönvíz...
De szóval így működnek a lelki dolgok is. Az, ami egy időben még szép és jó, később átváltozhat valami csúffá és gonosszá és ha nem adod ki magadból...

Szóval lehet, hogy valaki csak épp a bánatát panaszolja el a maga módján. Vagy ha gúnyolódik, vagy bosszankodik is, lehet csak a keserűség, csalódottság szól belőle. Nem kell egyből mindent Sátánra fogni.

Mindenki volt már életében dühös. Ugye milyen jó kiadni magadból? Úgy gondolom, hogy ha valaki dühös valamiért pl.: Jehova Tanúira és kiadja magából, akkor utána megkönnyebbül, megbékél, másképp fogja látni a dolgokat és lehet elhagyja az a düh, harag, amit érzett. Persze lehet, hogy nem. Vagy csak hosszú idő után. Vagy csak ideig-óráig. De például nálam is ez volt régen. Mikor mérges voltam valami miatt a gyülekezetből valakire vagy akár az egész szervezetre, szívem szerint világgá kürtöltem volna. De aztán csak a magam módján "kibeszéltem" (erről is írok majd valamikor), aludtam rá és másnap már inkább úgy voltam vele, hogy a fene egye meg az egészet.

Viszont érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon akinek rossz érzései vannak pl. Jehova Tanúival, a gyülekezettel, a szervezettel kapcsolatban, az vajon miért van? Persze általában gondolkodás helyett bedobják az aduászt: Sátán tehet róla.

Persze nagyon jól tudom, hogy addig-addig gondolkodik, vizsgálódik az ember, míg úgy nem érzi, hogy nem ért már semmit. Velem legalábbis ez van. Hol úgy érzem, hogy mindent értek, mindent átlátok, hol meg úgy, hogy fogalmam sincs semmiről.
Ennek ellenére még mindig jobbnak látom gondolkodni. Beleképzelni magunkat a másik helyébe. Próbálni megérteni, ahelyett, hogy megbélyegezzük. Főleg, ha az ember hívő. Hol van a felebarátság, a szeretet, megértés és hasonlók, mikor olyat olvasol, ami nincs ínyedre?

De amúgy tudom.
Nehéz szeretni, megérteni, elfogadni, ha úgy érzed bántanak, igazságtalanul bánnak veled, stb.

Hát, a "hitehagyottak" is valahogy így éreznek...