Sok-sok évvel ezelőtt, még gyerekként mikor belekeveredtem családommal Jehova tanúi világába, már akkor gyakorta hallottam ezt a tanúktól: "hogy fel van gyorsulva világunk, ez is a végidőt jelzi!"
Azóta sokszor hallottam másoktól is a felgyorsult világról, de nem igazán foglalkoztam vele. Most viszont néhány hónapja, mikor találkoztunk egy Jehova tanú házaspárral és ők is megemlítették ezt a dolgot, nagyon szívesen kifejtettem volna nekik a véleményem. De végül megtartottam magamnak, mondván, majd megírom itt. Ám ahogyan azt írtam, ez is hónapokkal ezelőtt történt. Miért csak most írok róla? Ráadásul a legutóbbi bejegyzésem is majd 4 hónapos! Vajon valóban ennyire felgyorsult világban élünk, ahol nincs semmire ideje az embernek?

Természetesen szó sincs erről. Ez is, mint sok minden az életben, csupán illúzió, az agy játéka, érzékcsalódás. Hiszen egy nap most is 24 órából áll, egy óra 60 percből és így tovább. Alapjában véve ugyanannyi idővel gazdálkodhatunk, mint 1 napja, 1 hónapja, 10 vagy 100 éve. A lényeg a gazdálkodáson van. Nem véletlenül mondják, mindenkinek arra van ideje, amire szentel.

Emlékszem, gyerekkoromban az idő nekem valahogy így nézett ki: a nyarak, vagy éppen a téli szünetek, hétvégék, pillanatok alatt elteltek. Bezzeg a fárasztó iskolai órák! De sokaknak ismerős lehet a gyülekezetben eltöltött idő. Persze van aki élvezi, nekem viszont (és ahogy olvastam/hallottam, ezzel nem vagyok egyedül, sőt!) kínszenvedés volt minden ott töltött idő, ami bizony ólomlábakon járt. Azt hittem sosem lesz végük. Mintha évek teltek volna el egy-egy előadás alatt. Viszont mikor valami kedvemre való tevékenységben vettem részt, vagy jó társaságban voltam, kettőt pislogtam és már be is kellett fejezni, vagy haza kellett menni.

Bizony így van ez. Minden attól függ, mennyire leljük benne örömünk, illetve milyen dolgokkal vagyunk elfoglalva, agyon terhelve. Sokszor eszembe jut és ide is tökéletesen illik annak a testvérnőnek a Facebook bejegyzése, akiről még 2014 nyarán írtam ebben a bejegyzésben: Miért óvakodjunk a hitehagyott oldalaktól? Ezt írta a vénük:

Amikor az embert ennyire megterhelik, egyáltalán nem csoda, hogy úgy érzi, fel van gyorsulva körülötte a világ. Nincs ideje pihenni, kikapcsolódni, magába szállni, mert mindig mennie kell, futni, csinálni, hogy ne legyen ideje, nem csak hitehagyott oldalakkal, de gyakorlatilag semmivel sem foglalkozni.
A Tankcsapda dalszövege jut sokszor eszembe: "De mire jó úgy ez az élet, hogyha futnod kell, amíg éled?"
Ehhez az "erőltetett menethez" társulnak a "felgyorsult világunk" és társai szlogenek, amit újra és újra a fejekbe vernek, így előbb-utóbb az ember el is hiszi, hogy ebből bizony nincs kiút, az élet már csak ilyen felgyorsult mókuskerék, ami ellen nem tehetünk, hiszen ez is a végidőt jelzi...

Állíthatnám én is azt, hogy a felgyorsult világunk miatt nem írtam lassan már 4 hónapja egyetlen kis nyúlfarknyi bejegyzést sem, de akkor hazudnék. Valójában rengeteg dolog van, amivel szívesebben töltöm az időm, mint a tanúkkal. Ahogy korábban írtam, rátaláltam egy nagyon jó (nem vallásos!) közösségre, emellett olyan dolgokkal töltöm ki a drága időm, amikben örömöm lelem és nem pedig olyanokkal, amiket muszájból teszek, mert egy emberi szervezet a Bibliára hivatkozva azt mondja nekem, hogy ezt és ezt kell tennem, különben jaj nekem és a szeretteimnek! Emellett persze én is az a fajta vagyok, aki szívesen talál kifogást: jaj, most nincs időm, most nem érek rá, most más dolgom van... pedig hetente 1 bejegyzésnyi időm bőven lenne, igazából több is.

Mindenki szánhat egy kis időt arra, hogy őszintén elgondolkodik rajta, mivel is tölti ki az életét. Mi az, ami valóban fontos és mi az, amivel csupán valamilyen kényszer (ez lehet lelki eredetű is) hatására foglalkozik.
Érdemes abba is belegondolni, hogy mi történne, ha kórházba, vagy egy lakatlan szigetre kerülnénk. Vajon ott is úgy éreznénk, hogy fel van gyorsulva a világ? Vagy a lakatlan szigeten nem lenne gyülekezet, prédikáló szolgálat, munka, család, temérdek kiadvány és egyebek? Persze aki nem Jehova tanúja vagy akár nem is vallásos, az is elképzelheti milyen lenne az élet internet, okos telefon, laptop, filmek, könyvek, zenék, bulik, stb. nélkül. Úgy érezzük annyi minden tennivalónk van és még annyi minden vár ránk, főleg a fiatalokra, de ha kicsit megállunk, rádöbbenünk, hogy...