Volt időszak, amikor én már rég nem jártam gyülekezetbe és a kiadványoknak is még csak feléjük se néztem. A családom viszont továbbra is rendszeresen járt összejövetelekre. A kiadványokat viszont ők sem igazán forgatták otthon, de ez nálunk nagyjából mindig is így ment.
Mindenesetre valahányszor hallottam, hogy mások negatívan beszélnek Jehova Tanúiról, mindig elszomorodtam. Annak ellenére, hogy nekem sem tetszett ez a vallás. Mert olyankor mindig a családom jutott eszembe. Szerettem is őket, meg tudtam, hogy ők nem olyanok, mint amilyennek mások leírják a Tanúkat. Úgyhogy nagyon rosszul esett, hogy mások általánosítanak, egy kalap alá veszik a családomat olyanokkal, akik egyébként nekem sem voltak szimpatikusak.

Azt hiszem sokan akik maguk is Tanúk vagy van Tanú ismerősük, rokonuk, ugyanezt érzik, mikor Jehova Tanúiról hallanak negatív véleményeket, vagy olyan oldalakat olvasgatnak, amik ezzel a szervezettel foglalkoznak.

Az igazság az, hogy mindenkinek megvan az oka arra, hogy miért teszi azt, amit. Én ezért nem tudok soha senkit teljesen elítélni, hibáztatni. Még ha valami borzalmasat tett is. Meg tudom érteni. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele. Inkább sajnálni szoktam. Sajnálom, hogy így működnek az emberek.
A lényeg, hogy ugyanígy megvan mindenkinek a maga oka arra, hogy például miért csatlakozik valamilyen szervezethez. Legtöbbször a remény, az elkeseredés, vagy a félelem az ok. A vallási szervezetek pedig ezeket az okokat nagyon sok esetben aljasul kihasználják.

Szóval sokáig részben ezért nem kezdtem blogolni. Mikor valami sérelem ért a gyülekezet miatt, olyankor persze nagyon dühös voltam rájuk és a pokolba kívántam őket, de aztán kis idő múlva elpárolgott a haragom és úgy voltam vele, a francba velük. Békeszerető ember vagyok, úgyhogy inkább úgy gondoltam jobb még csak rájuk sem gondolni. Na meg láttam, hogy ők is csak emberek, megvannak a hibáik, az okaik, hogy miért cselekszenek így vagy úgy. Nem akartam "bántani" őket.

De idővel egyre több vizet zavart ez a gyülekezet dolog az életemben, ráadásul ráleltem "hitehagyott" oldalakra is és rájöttem, hogy azzal, ha hallgatok, nem lesz jobb, sőt!

Viszont azt szeretném tisztázni, hogy mikor azt írom Jehova Tanúi így meg úgy, akkor nem feltétlen magával az emberrel van bajom, hanem a szervezettel, a vezetőkkel, azokkal, akik irányítják a "kisembereket".
Mikor még jártam gyülekezetbe, azért volt néhány ember, akiket kedveltem. De sajnos sokkal több olyan, akit nem. Na meg a különböző dolgok, amiket idővel megtudtam a tagokról... ezért megy fel bennem a pumpa, mikor ilyet hallok, hogy "az egyetlen igaz szervezet", meg ők nem olyanok, mint más vallás... Na persze.

Ez a vallás is csak egy a sok közül. Itt is ugyanolyan emberek vannak, mint akármelyik más vallásban. Ugyan úgy emberek irányítják őket is, mint bármelyik más vallást, szervezetet. Ezért mondom, aki Istent keresi, az ne emberi csoportosulásokba tegye. Főleg ne, ha az azt hirdeti magáról, hogy ő az egyetlen igazi...

Persze biztos van olyan, aki mindezek tudatában áll a "hitehagyott" oldalakhoz, illetve a különböző vallási csoportokhoz. Aki viszont eddig nem gondolt erre, mostantól próbálja ennek fényében vizsgálni a bejegyzéseket is, meg magukat a kis, mezei Tanúkat is. A legtöbbjük tényleg nem tudja mit cselekszik, mibe keveredett, mit hirdet, de nem az ő hibája. Elég baj, hogy ilyen világot élünk.

Másrészt a Tanúk, vagy bármilyen vallásos emberek, ha a saját vallásukról hallanak valamilyen nekik nem tetsző dolgot, vagy olvasnak nekik nem tetsző bejegyzéseket, gondolkodjanak el azon, hogy vajon aki mondja/írja azokat a dolgokat, vajon miért teszi. Biztos, hogy az ördög vezérli az illetőt? Vagy lehet valósak a sérelmei?
Lehet vagy olyan szerencsés, hogy csupa jóérzésű ember jár a gyülekezetedbe. Akkor persze hogy nehéz elhinni, amiket a "hitehagyottak" írnak. De sajnos a legtöbben nem olyan szerencsések, hogy csupa jót mondhatnak a gyülekezetükről. De ez más vallásban is ugyanígy van.

A vezetők közt is vannak itt is jó lelkűek, de ők idővel rá is mennek. Így vagy úgy, de kiborul a bili náluk. Ahogy a kis mezei Tanúknál is. Aztán jönnek az ideg összeroppanások, sőt, az öngyilkosság sem olyan ritka. Csak az ilyenekről nem számolnak be az évkönyvek, meg a szép színes kiadványok.

Szóval mikor azt írom Jehova Tanúi, akkor nem magával az emberrel van bajom, hanem a módszerekkel, az okokkal, a szervezettel, az emberi természettel... Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen az ember.