Végre van egy kis időm, gondoltam olvasgatom mások véleményét erről-arról. Egyik helyen valaki megemlítette, hogy XY a Bibliában áldozatot mutatott be ezért, azért. A lényeg az, hogy ezen az áldozat bemutatáson hirtelen elgondolkodtam.

Tényleg emlékszem, hogy kiskoromban több Bibliai történetben is szerepelt, hogy valaki/k áldozatot mutatott/ttak be Istennek. Sose szerettem ezeket a történeteket, mert az áldozatok általában állatok voltak és nagyon szerettem, ahogy a mai napig is szeretem, az állatokat. Nem értettem miért jó az Istennek, ha kiontják egy vagy több szegény állatnak a vérét. Mi örömét leli abban?

Bár most belegondolva nem tudom, az áldozati állatokat meg szokás enni? Mert már egész kisgyerekként láttam tyúk, nyúl vagy épp disznóvágást. Sajnáltam őket, de az volt ugye a természetes, hogy ők "táplálékállatok". A mai napig rosszul esik, hogy ilyen kedves élőlényeket kell elpusztítani csak azért, hogy húst ehessünk. Az egyetlen dolog, ami ezt a rossz érzést kicsit tompítja, ha azzal az állattal, amit étkezés céljából tartunk, élete során a lehető legtiszteletteljesebben bánunk, a halála pedig a lehető leggyorsabb és legfájdalommentesebb. Sajnos ez a dolog az emberi faj nagyon sok képviselője számára kivitelezhetetlen...

Szóval nem tudom miért kellett Istennek véráldozat és hogy akkor most tényleg mit is jelent áldozni. Megeszem utána az állatot? Vagy rábízom a legyekre, madarakra, rovarokra? A lényeg, hogy kioltottam az életét? Cserébe megbocsájt nekem Isten ezt-azt? Ez komolyan érdekel.

Mindenesetre a hozzászólás azt juttatta eszembe, hogy kiskoromban tényleg olvastunk ilyen áldozatos történeteket a Bibliában, napjainkban viszont nem tudok ilyenekről. Azaz, például filmekben vannak elvakult szektások, akik állatokat, gyerekeket, szüzeket, embereket áldoznak, de a lényeg, hogy úgy vettem ki, a Bibliában ez hétköznapi dolog volt, a mai világban viszont elmebeteg dolog. Persze gondolom itt az a lényeg, hogy ki hogy tekint a Bibliára. Történelem vagy tankönyvként.

Na de a lényeg az, hogy nekem most az előbb, mikor olvastam azt a hozzászólást, az jutott eszembe, hogy nekem már rengetegszer megtanította az élet azt a nagy alapigazságot, hogy valamit valamiért. Az életben semmit sem kapunk csak úgy. Mindennek megvan az ára. Még ha az ember elsőre, vagy másodikra, vagy akár sokadikra se veszi észre. Van amit anyagilag fizetünk meg, van amit idővel (az idő pénz), van amit testileg, van amit lelkileg... Egész életünkben csak fizetünk, ami végül is áldozathozatal, nem? Ha valaki segít nekünk valamiben azt ugye megköszönjük neki, hiszen áldozott ránk az idejéből.

De ahogy fentebb írtam is, csak most, írás közben jutott eszembe, hogy vajon mit is takarnak pontosan azok a fajta áldozatok, amik a Bibliában is vannak. Mire jók azok?

Végezetül szeretnék mutatni egy videót, lehet néhányan látták már. Amúgy is akartam mutatni, de most ehhez a témához illik is.
Mikor először láttam, annyira sírtam rajta. Most másodszorra is csak bőgni tudok. A tehetetlenség, a düh, hogy milyen is az emberi lény. Milyen kegyetlen, érzéketlen. Hogy bánik maga körül az élőlényekkel, a természettel, hogy bánnak egymással... Miért van az, hogy ha az ember tisztességes, normális, érzékeny dolgot lát, így kell sírnia miatta, mert annyira nincs hozzászokva. Miért nem ez a normális? Miért nem tudunk normálisan élni?
Ahogy a videó végén olvasható az illető pólóján: "Ha élhetünk boldogan és egészségesen anélkül, hogy másokat bántanánk... miért nem tesszük?"