Többször írtam már, hogy szívem szerint nem foglalkoznék Jehova tanúival. Ahogy azt látni is, valóban így van, hisz majd fél éve írtam utoljára, ráadásul korábban sem ontottam napi vagy heti szinten a bejegyzéseket magamból.
Ám, ahogy azt szintén írtam már, Jehova tanúi, mint ordító oroszlán, szerte járnak, keresvén kit elnyeljenek. Ezért ha nem is rendszeresen, de időnként írtam róluk.

Mostani hallgatásom okai megegyeznek a januárban, az Ami az egyiknek öröm... c. bejegyzésemben írtakkal. Némi lustasággal párosítva. Néhány napja viszont eszembe jutott Jób. Én is ilyesmi vagyok. Nem azt mondom, hogy engem Isten vezérel ide, de akármennyire nem szeretek ezzel a témával foglalkozni, valahogy mindig itt kötök ki.
A blog egyébként többször is eszembe jutott és több bejegyzés ötletem is született az elmúlt majd fél év alatt, de végül mindig átadtam magam a halogatásnak, mondván, van már így is jócskán bejegyzés az oldalon, aki akar, annak van mit olvasnia.
A magam részéről egyébként legtöbbször ezek az írásaim jutnak eszembe:
Miért óvakodjunk a hitehagyott oldalaktól?
Szellemi eledel
Öltöny-nyakkendő

Alapjában véve az eddigi bejegyzéseimben elég jól össze van foglalva, milyen is ez a, magát az egyetlen igaz vallásnak tituláló szervezet. Emellett pedig jólesett kicsit más dolgokkal foglalkoznom.
De ahogy említettem, a szervezet tagjai olyanok, mint az Ördög, mindenütt ott vannak és nem hagynak nyugtomat sem nekem, sem szeretteimnek, családtagjaimnak, barátaimnak.

A minap orvosnál voltam egyik barátommal. A váróban rajtunk kívül ott volt egy Jehova Tanúja is. Bár látta, hogy ketten vagyunk és jól elbeszélgetünk egymással, azért csak megszólított minket. Én mondtam neki, hogy ismerem ezt a szervezetet, sőt, a családomban is van Jehova tanúja, de olyan életet él, hogy én, világi létemre sokkal Istennek tetszőbb életet élek, mint a tanú családtagom. Erre a Jehova tanúja elkezdett hebegni-habogni, gyorsan próbálta másra terelni a szót (szokásos eljárás náluk), ám ekkor behívtak a rendelőbe. A barátom viszont kinn maradt. Mikor végeztem, elmesélte, hogy a Jehova tanúja őt is megpróbálta beszervezni, olyanokkal ámítgatta, hogy a földi paradicsomban nem kell majd orvoshoz járnunk és hasonlók.
A barátom (hála Istennek?) még véletlenül sem kíván Jehova tanúja lenni, részben amiatt, amilyennek a családom által megismerte ezt a szervezetet, részben pedig a saját józan eszének köszönhetően.

Ennek ellenére eléggé rosszul érintett a dolog. A Biblia azt írja: "És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal." Lukács 6:31 Jehova tanúi szeretik azt hangoztatni, hogy ők összhangban cselekszenek a Bibliával. Nos, vajon ők mit szólnának hozzá, ha én is nekiállnék az orvosi rendelőben, az utcán, tömegközlekedési eszközön vagy a saját lakásukban az én hitemről prédikálni nekik?
Természetesen nem örülnének. Legalábbis olyan szempontból, hogy nekik már megvan a maguk hite, miért zaklatom őket az én elképzeléseimmel? Másfelől persze örülnének, hiszen nekik óraszámokat kell gyűjteniük, hogy legyen mivel hencegni az évkönyvben...

Egyébként ez a statisztika dolog is eszembe jutott a nyár folyamán. Már írtam róla, hogy mennyire becsapós, mikor valaki a statisztikáival akarja elkápráztatni a másikat. Azóta eszembe jutott az is, hogy vajon én hol szereplek, milyen minőségben, Jehova tanúi statisztikájában? Mert gyerekkoromban a szüleim engem is elhordtak néhány évig a gyülekezetbe, de sosem mutattam különösebb érdeklődést a szervezet iránt, meg sem keresztelkedtem, sőt, az első adandó alkalommal abbahagytam a gyülekezetbe járást. Vajon amíg jártam, engem hova sorolt a szervezet statisztikailag? Az Évkönyvbe kellenek a nagy számok, elvégre milyen buzdító is tud lenni, hogy egyre több Jehova tanúja világszerte. Azt viszont nem tudom, hova kerültem azóta, hogy nem járok közéjük. Ennél aggasztóbb számomra, hogy régebben olvastam volt tanúk oldalain, hogy elvileg ki kellene valami papírt tölteni, ami igazolja, hogy az addig tanú egyén nem kíván többé ennek a szervezetnek a tagja lenni. Én nem töltöttem ki semmilyen papírt, akkor vajon még engem is beleszámolnak a statisztikájukba? Sőt, van olyan családtagom, aki megkeresztelkedett és évtizedekig járt gyülekezetbe, de sosem érezte magát jól ott, ami természetes, hisz nem önszántából járt oda. Mikor aztán végre eldöntötte, hogy többet nem jár gyülekezetbe, megszakít minden kapcsolatot ezzel a szervezettel, szó szerint felszabadult. Öröm volt látni, hogy mekkora tehertől szabadult meg. Nem hiába írja a Biblia: "És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." János 8:32 Viszont ő sem töltött ki semmilyen papírt, egyszerűen csak nem jár gyülekezetbe és nem tartja a kapcsolatot a tanúkkal már évek óta. Vajon ő statisztikailag mi a szervezetnél? Le merném fogadni, hogy ő is benne van az Évkönyvben, mint tanú...
Mondtam neki, hogy olvastam valami papírról, de ő azt válaszolta, hogy nem bízik már bennük. Igaza van. "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az." Lukács 16:10 Jehova tanúi szervezetét sajnos még én, aki bizonyos értelemben véve "kívülálló" vagyok is, olyannak ismertem meg, akik nem hogy a kicsin, hanem sokon, nagyon sokon hamisak. Innentől kezdve én sem bízom abban, hogy ha kitöltenénk egy ilyen papírt, azt valóban tiszteletben tartanák.
Persze az ilyen kis trükközésekkel is csak maguk alatt vágják a fát. Hiszen amikor azzal dicsekednek, hogy hogyan nő Jehova tanúi száma világszerte, nekem ez a Biblia vers jut eszembe: "Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." Máté 7:13-14 Jehova tanúinál igencsak szélesedik az a bizonyos út...

Papírkitöltéssel, statisztikával kapcsolatban többször is eszembe jutott még a 2011-es népszámlálás. A vallás részhez nem akartam semmit írni, de Jehova tanú családtagjaim odaálltak felém és elkezdtek győzködni, hogy írjam be, hogy Jehova tanúja vagyok, mert minél több a tanú az országban, annál több támogatást kap a szervezet az államtól... Akkoriban nagyon nem érdekelt mi van Jehova tanúival, vagy úgy általában a vallásokkal, ennek ellenére bár valami nagyon azt súgta ne tegyem, végül a családtagjaim iránti szeretet miatt beadtam a derekam. Úgy voltam vele, ha nekik ettől jobb, nem bánom, csalhatok a bevallásban. Hát igen, ahogy írtam is, ennyit ér a statisztika. Papírforma szerint Jehova tanúja voltam népszámláláskor, a valóságban viszont már réges-rég nem jártam még gyülekezetbe sem, nem hogy foglalkoztam volna a szervezet tanaival.
Akárhogy is, azóta már sokszor megbántam, hogy akkor nem álltam a sarkamra, de ahogy a Biblia írja, mindennek megvan a maga ideje. Prédikátor 3:1 Akkor és ott azt láttam helyesnek, hogy hazugsággal bár, de támogassam a családom. Azóta pedig azt látom helyesnek, hogy az igazsággal támogassam, nem csak a családom, hanem mindenkit, akinek eljött erre az ideje. Ezért lesznek a jövőben továbbra is bejegyzéseim.
Ha nem is a legrendszeresebben...