Honnan is tudhatnánk?

Olyan szép ez a kifejezés. Életemben először ezt Jehova Tanúitól hallottam. Akkor még nem gondolkodtam el rajta, csak rendkívül tetszett. Olyan jó hangzású, ráadásul nagyon szeretek enni. Olvasni már kevésbé, de az, hogy szellemi eledelt vegyek magamhoz, akkor is nagyon kellemesen…

Ez a bejegyzés az Írók és olvasók fantázianevű bejegyzés folytatása, ami meg a Hitehagyottak, hitehagyott oldalak folytatása. A bejegyzések azt hiszem külön-külön is megállják a helyüket, de aki kíváncsi rájuk, szerintem kezdje akkor az elején. Szóval ami még eszembe jutott…

Nem emlékszem írtam-e már, de elég szétszórt vagyok, a gondolataim folyton csaponganak, nem igazán tudok koncentrálni. Szóval előbbi bejegyzésnél is addig-meddig, kihagytam valamit. Ugye írtam, hogy minden nézőpont kérdése. Még azt akartam ezzel kapcsolatban, hogy érdemes azt is…

Nekem olyan furcsa ez a "hitehagyott" bélyeg. Pl. én hitehagyottnak számítok, mert otthagytam Jehova Tanúit, sőt, még egy ilyen blogot is indítottam, ami nem olyan színekben tünteti fel ezt a szervezetet, amilyenben ők próbálják láttatni magukat. Szerintem viszont nem vagyok…

Volt időszak, amikor én már rég nem jártam gyülekezetbe és a kiadványoknak is még csak feléjük se néztem. A családom viszont továbbra is rendszeresen járt összejövetelekre. A kiadványokat viszont ők sem igazán forgatták otthon, de ez nálunk nagyjából mindig is így…

Mikor eljutottam végre oda, hogy sikerült létrehoznom ezt a blogot, azt hittem gyakrabban fogok írni, hiszen a nehezén túl vagyok, már csak írni kell. Ennek ellenére nem igazán szaporodnak a bejegyzések. Pedig nagyon sok dolog van a fejemben. Panaszok, kérdések, tanácsok... Ezért is…