ha nincsenek Jehova Tanúi.
Az utóbbi hónapokban, azt kell mondjam sajnos, szó szerint rákényszerültem, hogy behatóbban tanulmányozzam Jehova Tanúit. Noha hosszú évek, majdhogy nem évtizedek óta kapcsolatom van velük és ez alatt az idő alatt sok bosszúságot okoztak nekem, eddig nem foglalkoztam különösebben velük. Sokszor szerettem volna a nyilvánosság elé tárni, hogy épp mit ártottak nekem, de végül sosem vitt rá a lélek. Abban bíztam, hogy az idő majd mindent megold.
Azt kell mondjam, meg is oldott.
Mert ugye azt mondják jobb későn, mint soha. Ez így igaz. Jobb lett volna, ha hamarabb rálelek a neten olyan oldalakra, amik ezzel a, most már nyugodtan mondhatom, bűnszervezettel foglalkoznak behatóbban. Sőt, a legjobb az lett volna, ha már akkor léteztek volna ilyen leleplező források, amik a jelen kor embere számára már elérhetőek, mikor hozzánk becsengettek a "juhoknak ruhájába öltözött ragadozó farkasok". (Máté 7:15)
De sajnos akkoriban még nem volt ennyi lehetőség az informálódásra.
Persze lehet azzal magyarázni, hogy Isten leckét adott nekünk, meg van az oka, hogy miért keveredtünk egy ilyen bűnszervezet markába, tanulópénz, stb. Én azért meglettem volna enélkül a lecke nélkül is. Az a fajta vagyok, aki, bár gyakran hibázik, de jobban szeret a más kárán tanulni. Pl. fejbe se próbáltam magam még lőni egyszer sem, csak azért, hogy megtudjam, hogy nem egy életbiztosítás olyat tenni.
Minden esetre azzal most nem szaporítanám a szót, hogy hogy, s mint, miért keveredtünk bele, miért hagytam ott őket, miért nem érdekelt, hogy a családom továbbra is kapcsolatban van velük, mert ezekről idővel részletesebben szándékozom írni. A lényeg, hogy a véletlen, sors, az élet vagy Isten, úgy hozta, hogy egy nap leltem egy linket, ami felkeltette az érdeklődésem. Ugye, "minden nagy út egy kis lépéssel kezdődik". Nekem ez a kis lépés az volt, hogy rákattintottam a linkre és az ott olvasottak magukkal ragadtak. Olyan oldalakra leltem, amik bár már évek óta léteztek, soha nem láttam, még csak nem is hallottam róluk.
Néhány nap leforgása alatt világossá vált, hogy az egész addigi, néha talán jelentéktelenségnek ható bosszúságom, amit Jehova Tanúi okoztak hosszú évek alatt, nem is olyan kis elhanyagolható dolgok és jobban teszem, ha mihamarabb elhatárolom tőlük a szeretteim.
Jó néhány oldalt, cikket, tapasztalatot elolvastam és azt kellett mondanom, hogy az ott leírtak teljes mértékben egyeznek az én tapasztalatimmal. Szóval nem üres rágalmazás, nem hitehagyott beszéd, nem emberi okoskodás, ahogy azt a kedves testvérek próbálják elhitetni a híveikkel.
Úgy éreztem erről mihamarabb tudnia kell a családomnak is. Úgy gondoltam nem lesz nehéz meggyőznöm őket, hiszen a hosszú évek során rengeteg visszatetsző dolgot meséltek a gyülekezetről, annak tagjairól, nagyon sok negatív tapasztalatuk volt, sokszor bosszankodva, hitetlenkedve jöttek haza egy-egy összejövetelről.
Igazából nem is emlékszem, hogy valaha boldogan, felüdülve jöttek volna elő. Fáradtan, lehangoltan, kb. mint mikor az egész napos fárasztó munkából esik haza az ember.
Szóval nagyon elkeserített, mikor mindezek ellenére kételkedtek frissen szerzett információim hitelességében. Egyből előkerültek olyan "érvek", hogy benne van a Bibliában, hogy lesznek akik az igaz tanítás ellen lázítanak majd, hitehagyottak, kecskeszerű egyének, Sátán munkálkodik, Sátán így próbálja megtéveszteni az embert, benne van a Bibliában, hogy akik otthagyják a gyülekezetet azok fogják csak igazán rágalmazni Jehova igaz szervezetét...
Nem tudtam hova lenni. Tényleg azzal kellett szembesülnöm, hogy az évek alatt, míg én, bár személyes okokból, de mondjuk úgy, tétlenül ültem a babérjaimon, addig a szervezet szépen átmosta a családom agyát.
Igaz előtte is gyakran mondtam nekik, hogy nem kéne gyülekezetbe járniuk, pláne olyankor, mikor azt beszélték meg, hogy miféle, hát korántsem keresztényi dolgok történtek a gyülekezetben. De addig csak a megérzéseim és a józan eszemtől vezérelve tanácsoltam ezt nekik. Most, hogy már tudtam, hogy ez valójában egy kész bűnszervezet, érthető, hogy mindenképp el akartam távolítani szeretteim "Sátán karmai" közül.
Sajnos nagyon hátrányos helyzetből indultam, több okból is. Az egyik, amin ha megfeszülök sem segíthetek, hogy ki milyen ember. Van aki bármilyen észérv ellenére sem fog neked igazat adni, mert csak azért sem. Családomban van egy ilyen illető, vele a legnehezebb. Miatta kellett felvennem a kesztyűt, miatta kell alaposabban megismernem Jehova Tanúi trükkjeit, hiszen az ellenséget meg kell ismerni, ha le akarjuk győzni. A leghatásosabb pedig az, ha az ellenséget a saját fegyverével győzöd le.
Szóval az utóbbi hónapokban, azt kell mondjam sajnos, szó szerint rákényszerültem, hogy behatóbban tanulmányozzam Jehova Tanúit. Az évek során összegyűlt tapasztalataimat és az utóbbi hónapok ismeretét pedig úgy gondoltam blog formájában közzéteszem. Talán lesz valaki, akinek ez az ismeret, ha nem is az örök, de talán egy szebb, nyugodtabb élethez vezet...
Utolsó kommentek