A jó múltkorában elkezdtem olvasgatni a jehovatanui.blog.hu-n egy cikket. Pontosabban a cikkhez tartozó hozzászólásokat. Teszem mindezt okulásomra, mind pedig szórakozásból. Őszintén mondom, nagyon jól mulatok az egyik felhasználó folyamatos megnyilvánulásain, aki magát Jehova tanújának vallja (már amikor), illetve ezt a szervezetet védi foggal, körömmel... örömmel?
Szóval épp most tértem vissza azokhoz a kommentekhez, sajnos idő hiányában most sem tudom őket végig olvasni, de látom, hogy említett illető azon sopánkodik, hogy mióta azon az oldalon vívja (gyermeteg) harcát, nem akadt dolga egyetlen komoly vitapartnerrel sem, akivel erősíthették volna egymást.

Aranyos, nem?

Persze, hogy nincs egyetlen komoly vitapartnere. Hogyan is lehetne, ha egyszer nem vitázik? Mert az, hogy ő fújja a maga által igaznak vélt dolgait és mondhat neki bárki bármit, ő fütyül rájuk, az nem vitatkozás. Pont ugyanezt tapasztaltam meg ma is, sok századszorra, Jehova tanúja családtagomtól. Semmilyen észérvet nem hajlandó meghallgatni. Mondja a magáét, amit betanítottak neki, önálló gondolata nincs, meghallgatni nem hajlandó, belevág a szavamba, letorkol, lehülyéz, ha a számára kényelmetlen Biblia idézetet hozok fel még inkább neki áll feljebb. Teljes mértékben elutasítja a nézőpontomat, a saját hitét tartja mindenek fölöttinek. Másokat kritizál, de ha őt vagy a szervezetet kritizálja valaki, azon megsértődik. Hiába mondom neki, hogy úgy bánjon mással, ahogy szeretné, hogy mások bánjanak vele, és olyan mércével mérjen, hogy őt is azzal mérik majd, teljesen hidegen hagyja. Abban a tévhitben él, hogy neki és a szervezetnek mindent szabad, másnak viszont semmit. Beszélgetni nem lehet vele, mert nem hogy nem fogadja el, hogy nem vagyok vele egy véleményen, még csak meg sem hallgatja, hogy miért nem, elgondolkodni meg aztán ne is reméljem, hogy ő elgondolkodik azon, ahogy én látom a dolgokat.

A baj az, hogy sajnálom. Nem csak azért, mert a családtagomról van szó. Már egészen kiskoromtól rosszul esik az igazságtalanság és fáj, ha azt látom, hogy valakit becsapnak, félrevezetnek, kihasználnak, bántanak, mert gyengébb, naivabb, jóhiszeműbb, félrevezethetőbb... Nem szabadna ennek így lennie. Miért nem lehet mindenki toleráns, elfogadó, szerető, kedves, jólelkű...?
Szóval sajnálom a családtagom, hogy egy ilyen szervezet áldozata lett és nem képes észrevenni a nyilvánvalót. Bár, sokszor inkább úgy gondolom, hogy nem akarja észrevenni. Aminek sok oka lehet. Mindenesetre az jutott ma eszembe, hogy addig, amíg én és a hozzám hasonlók tétlenül ülünk és nem teszünk semmit, nem beszélünk, nem írunk a velünk történtekről, addig ez a világméretű bűnszervezet egyre csak dolgozik, ahogy a Biblia írja: "mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen" I. Péter 5:8 Amíg ölbe tett kézzel ülök, addig az agymosott hadsereg azon szorgoskodik, hogy minél többeket bekebelezzen és magukhoz hasonló bábokká tegyen. Nyilván nem rájuk haragszik senki, aki Jehova tanúiról ír, hanem azokra, akik lelkiismeretlenül irányítják őket, akik bábként rángatják egyik nap ezzel a világossággal, másik nap meg már új világossággal hitegetve.

Az elején írtam, hogy volt egy cikk, amit még múltkor kezdtem olvasni, de idő híján nem értem a végére. Azóta is meg van nyitva az az ablak a böngészőmben és ahányszor csak gép előtt vagyok, és végigfut a szemem a megnyitott ablakaim fejlécein, látom, hogy "Hogyan hazudnak". A cikk címe teljes egészében "Hogyan hazudnak Jehova Tanúi", így, kijelentő mondatban. Nekem viszont mindig kérdésként jelenik meg a fejemben: "hogyan hazudnak Jehova tanúi?" és gondolatban rögtön jön is rá a válasz: mint a vízfolyás.

Csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb elapad ez a vízfolyás. De ahhoz ez kell. Hogy az emberek merjenek nyíltan beszélni a szervezet viselt dolgairól, ezzel megmentve másokat. Ugyanakkor egy kicsit talán magukat is.
Bár lett volna már azelőtt internet, mielőtt hozzánk becsengettek a "tengerentúli követek". Bár ismerhettük volna jobban őket. Így, ahogy most van lehetősége az embereknek tájékozódni róluk. Talán nem lettünk volna olyan befolyásolhatóak, mint amilyenek voltunk.

De másnak talán még nem késő. Ahogy persze azoknak sem, akik már belekeveredtek, de érzik, hogy valami bűzlik az Őrtorony szervezet háza táján...