Nem hinném, hogy van a világon olyan, aki örömmel fogadná, ha becsapnák, hazudnának neki, átvágnák valamilyen úton-módon, illetve olyat várnának el tőle, amit az, aki elvárja, nem teljesíti, nem gyakorolja, sőt.
Biztosan mindenki érezte már azt az undorral vegyes felháborodott érzést, amit akkor érzünk, ha hazudnak nekünk, ha hülyének néznek, ha képmutatóan bánnak velünk.
Én naponta érzem ezt egy Jehova tanúja családtagomnak "köszönhetően". Az a mérhetetlen képmutatás, az a temérdek hazugság, mintha könyvből olvasná. Bár, ami azt illeti, valóban "könyvből" olvassa egy nagy részét. A Jehova tanús kiadványokból. De emellett sajnos természetéből adódóan hajlamos a hazugságra, aminek ez a szervezet nagyon is kedvez. Ezért vonzódik annyira ehhez a szervezethez, ezért tetszik neki az, ahogy ott működnek a dolgok.
A képmutatás már a legelején megkezdődik.
A tanúk becsengetnek egyenesen az otthonunkba, vagy az utcán, tömegközlekedési eszközön, esetleg várótermekben és hasonló helyeken "csapnak le" ránk és már kezdik is festeni a maguk meggyőző kis képeit. Szavakkal és azokat megerősítendő a kiadványaik illusztrációival tárják elénk ezeket a képeket: nézzünk csak körül, micsoda mocskos világban élünk! Hazugság, bűnözés, kegyetlenkedés és rettegés mindenhol. Létbizonytalanság, szörnyű betegségek és halál. Hát nem szeretnénk sokkal jobbat magunknak és szeretteinknek?
Naná, hogy szeretnénk! Ki ne szeretne jobbat? Még akkor is, ha nem is annyira rossz a helyzet. A jobb mindig jobb.
Helyes, jön a következő kép. Egy mézes-mázos, csodás, jövőbeni kép. Hát nem lenne nagyszerű egészségben, békében és boldogságban örökké élnünk szeretteink körében egy földi paradicsomban?
A két bemutatott kép közül nyilvánvalóan mindenkit az utóbbi vonz. Emlékszem, minket is ez fogott meg. Persze naivak, tudatlanok voltunk és persze reménnyel teltek. Ennyi elég is volt, hogy beszippantson minket a képmutatás szervezete. Idővel aztán, én, mint gyerek, hamar észrevettem, hogy itt valami nem stimmel, itt valami nagyon bűzlik. De hiába, a gyerekekre általában nem hallgatnak. Pedig ahogy mondják, a gyerek, az ittas és a bolond mondja meg az igazat. Nem hiába mondta Jézus is, hogy engedjék hozzá a gyermekeket és hogy olyanok legyünk, mint a kis gyermek. Nem hiába írja a Biblia, hogy "Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék." Máté 18:6 Ez nagyon sokszor eszembe jut. Gyerek voltam, mikor Jehova tanúi az életünk részévé váltak és már akkor nagyon sokszor megbotránkoztam rajtuk. Aztán ahogy nőttem és szélesedett a látóköröm, még jobban megbotránkoztam a viselkedésükön, a hamisságukon, a képmutatásukon. Persze idővel arra is rájöttem, amit a többi blogon is olvashattok, nem az egyes egyénekkel van a baj, hanem a szervezettel és azokkal, akik szánt szándékkal vezetik félre a naiv, tudatlan, reménnyel teli embereket, hogy aztán bábként játszhassanak velük.
Csak remélni tudom, hogy idővel megkapják a méltó büntetésük.
"Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel." Máté 23:27-28
Mikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, eszembe jutott egy dokumentumfilmszerű szórakoztató műsor. A riporter egy magyarországi laktanyában járt, részt vett a kiskatonák mindennapi életében és szóba került egyszer, hogy nincs csicskáztatás, a parancsnok csak olyan parancsot ad ki, amit ő maga is végrehajt, illetve végre tud hajtani. Nagyon szimpatikusnak tartom ezt a hozzáállást, de persze lehet csak a kamera kedvéért mondta ezt az illető, meg persze lehet náluk is embere válogatja. Akárhogy is, én ezt a hozzáállást tartom fair dolognak, az ilyen értékrendű egyénekre tudok felnézni, az ilyen embereket tudom tisztelni. Jehova tanúinál viszont elejétől fogva tapasztaltam, hogy bort isznak és vizet prédikálnak. Tényleg ahogy a Biblia írja, a legjobb szó erre az, hogy iszonyatosan megbotránkozom az ilyen viselkedésen, az ilyen embereken. Biztosan más vallásban is vannak ilyen emberek, én viszont csak ezt az egy szervezetet ismerem. Nem nyilatkozhatok a katolikusokról, krisnásokról, amishokról vagy bármelyik más vallásról, hiszen őket nem ismerem.
Ráadásul az is még, hogy ez a szervezet azt hirdetteti magáról, hogy ők minden más vallásnál különbek és hogy ők "az egyetlen igaz vallás" és az, amilyen megvetéssel beszélnek a többi vallásról és a világi emberekről, holott egy fikarcnyit sem jobbak másoknál, külön felháborító és megbotránkoztató. Nyilván aki nem ismeri úgy a szervezetet, mint én vagy a hozzám hasonlók, akik eltöltöttünk x időt a szervezetben, illetve van hozzátartozónk a köreikből, az másképp látja őket. Ahogy a fentebb említett Biblia idézet is írja: "kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel".
Ez most azért kívánkozott nagyon ki, mert ahogy írtam, tényleg napi szinten találkozok ezzel a hamis, képmutató hozzáállással és nagyon bosszant, elszomorít, felzaklat. A legelszomorítóbb talán az, hogy míg mások felé ez a tanú családtagom kedves, segítőkész, mézes-mázas, addig a családjával ahogy bánik és beszél... tényleg megbotránkoztató. Ez azt hiszem hasznos információ mindenkinek, aki nem ismeri Jehova tanúit, de azoknak is, akik ismerik őket, vagy akár ők maguk azok és kicsi vigasz lehet azoknak, akik hozzám hasonló cipőben járnak, hisz, sajnos, nincsenek egyedül.
Utolsó kommentek