Ez a mondás sokszor eszembe jut és általában Jehova tanúival kapcsolatban.

Itt van például az egyik Jehova tanú családtagom. Nem emlékszem, hogy láttam volna valaha is könyvet olvasni. Még a Bibliát sem. Igaz, volt egy időszaka, mikor a teraszon, vagy a nappaliban körbe vette magát Jehova tanús kiadványokkal, de annak rendre az lett a vége, hogy 5 perc se kellett, már aludt.
Bár az is igaz, hogy a különböző, postaládánkba bedobott szórólapokat, reklám újságokat előszeretettel és különös figyelemmel böngészi. Hogy mi után kutat bennük? Rejtély.
Nagymamámnak hála sok, különböző témájú könyv van otthon is, a könyvtárból viszont még annál is szélesebb körből szoktam könyveket kölcsönözni. Mindig ajánlom ennek a Jehova tanú családtagomnak, hogy olvassa el ezt vagy azt a könyvet. Volt közöttük sok érdekes téma, rövidebb könyvek is, könnyen érthetőek, illetve olyanok, amit egy magára adó embernek azért illik ismernie. Szeretném szélesíteni a látókörét, de mindhiába. Mindig elutasítás a vége. Egyébként munkanélküli, tehát ideje bőven lenne okulni. De ha még dolgozna és nagyon elfoglalt lenne, akkor is, ha naponta csak 10 oldalt olvasna, 1 hónap alatt jó eséllyel ki tudna olvasni egy könyvet. Természetesen a könyv hosszától és témájának nehézségétől függően. Az 1 év alatt már 12 könyv. 10 év alatt már 120 és így tovább. (Jó pap holtig tanul.)
Sajnos a maximum, amit ki tudtam eddig hozni belőle könyvek terén az volt, hogy megkért mondjam el, miről szól az adott könyv. Természetesen mindent össze lehet foglalni röviden, tömören, de a megértésnek megvan a maga ideje, folyamata. Ahogy a kisgyerek is megtanul járni, beszélni, önállóan tevékenykedni. Lépésről lépésre. Vagy ahogy általános iskolában a matematikát sem a másodfokú egyenletek tanításával kezdik. Alapok kellenek. Egy házat sem a tető megépítésével kezdünk, hiszen amíg nincs alap, nincsenek falak, nincs mire tenni a tetőt. Az alapok kihagyhatatlanok. Amíg azok nincsenek meg, magyarázhatom én, hogy a könyv erről vagy arról szól, nem fogja tudni úgy értelmezni vagy átérezni, ahogyan azt kellene. Ezt egyébként Jehova tanúi is állítják, hiszen elvileg éppen ezért kezdenek házi Biblia tanulmányozást az arra hajlamos emberekkel. Valójában persze arról van szó, hogy "bedrótozzák" az egyén agyát, hogy utána a Szervezet kedve szerint rángathassa dróton a tagokat.

A filmekkel ugyanez a helyzet. Nem szeret részt venni a családi filmnézésekben. Ha mégis "rákényszerül", hogy szeretteivel eképpen töltsön időt és a film komoly, értelmes és/vagy érzelmes dolgokról szól, egyből jön az "amerikai szemét" kijelentésével (még akkor is, ha az adott film történetesen európai), majd elvonul más elfoglaltság után nézni vagy esetleg aludni. Nappal is.
Ugyanakkor a Szervezet által kiadott DVD-ket úgy nézte és nézette volna velünk, mintha azok bármit is igazolnának. Azokra cserébe én mondtam azt neki, hogy "amerikai szemét".
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy legszívesebben azért mégis a pornóoldalakat látogatja és előszeretettel tölt le és tekint meg olyan videókat, amikben akár 18 éven aluli szereplők is láthatók...

Zenék terén is a (gyakran szexuális tartalmú) mulatósokat részesíti előnyben. Jehova tanús dallamot még sosem hallottam a házban, de tanús éneket sem énekelt még sosem, ellenben az említett mulatósokat éjjel-nappal dalolja.

A szomorú egyébként az, hogy nem hülye, mégis, valami miatt egy bizonyos szellemi vakságban tartja magát. Azt hiszem a félelem az oka. Sokszor észrevettem már rajta, hogy fél dolgoktól. Fél megismerni a valóságot, fél szembenézni az igazsággal. Amit valahol teljesen megértek. Magamról tudom, hogy bár a tudás hatalom, sok olyan dolog van, amire azt mondom, bár ne tudnék róla. Erről különben a Biblia is ír: "És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak." II. Timóteus 4:4 Ezt sokszor észreveszem rajta. Az igazságot nem akarja tudomásul venni, de az olyan mesékhez, amiket messziről jött emberek mesélnek neki, szívesen odafordul. Ez érthető, ugyanakkor nagyon szomorú dolog. Sajnos nagyon sokan járnak ebben a cipőben. Nem feltétlenül tudatosan, de egyfajta szellemi vakságban tartják magukat. Hogy ez mennyire igaz, arra van is egy történetem. Nemrég találkoztunk Jehova tanúival, akik ismerik (persze csak annyira, amennyire tanúk ismerhetik vagy akarják ismerni egymást) az említett családtagom. Beszélgetés közben egyikük azt mondta, ő azért nem dolgozik, mert megvakult. Szemmel láthatóan hunyorgott, de nem volt a szó szoros értelmében vak. Szemüveg volt rajta és látott minket. Viszont elgondolkodtatott ez a kijelentése. Ahogy a párjával álltak ott, egymás kezét fogva, eszembe jutott akkor is ez a vak vezet világtalant dolog. Na meg az, hogy lehet úgy értette, a sok új világosságtól vakult meg.
És az ilyen vakok akarják vezetni a többieket.
Sokszor sajnos sikerül is nekik.

Én továbbra is csak azt tudom tanácsolni fiatalnak, öregnek, mindenkinek, hogy ne beszélje be magának, hogy ő hülye, vagy hogy neki elég egy bizonyos szellemi színvonal. Tessék nyitni, érdeklődni, tájékozódni, nézni, olvasni, hallani, kérdezni, megbeszélni, gondolkodni! Mert a valóság valóban félelmetes, de tudatlanságban élni még annál is félelmetesebb.